A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Muzeológia - Várhelyi Ilona: Tóth Árpád centenáriumi emlékkiállítás a Déri Múzeumban (1986. április 13–szeptember 29.)

II. A kiállítás megtervezése a gyűjteményi anyag számbavételével kezdődött. A kupolaterem adottságaihoz és az installációs elképzelésemhez képest igen kevésnek bizonyult az az anyagmennyiség, amely gyűj'teményünkben található. Ráadásul a Debreceni Irodalmi Múzeum állandó kiállításából sem akartam kivenni egyetlen dokumentumot sem. így nyilvánvalóvá vált, hogy kiterjedt témagyűjtésre lesz szükség. Ideális esetben az összegyűjtött anyag alapján készül a forgatókönyv. Most azonban más utat kellett járni. Szakirodalmi ismeretek és egyéni információk birtokában olyan forgatókönyvet készítettem, amelyben nem korlátozott a meglévő vagy könnyen hozzáférhető kiállítási anyag. Kialakítottam azokat a témaegységeket, amelyek majd egy-egy installációs részre kerülhetnek. Természetesen azt sem lehetett még ebben a stádiumban pontosan tudni, milyen is lesz a végleges installáció. A forgatókönyv írásakor tehát egy optimális kiállítást terveztem. A különböző témákhoz kézirat- és fényképanyagot válogattam, egyelőre csak „elvi alapon". Listát készítettem azokról a könyvekről, nyomtatványokról, újságcikkekről, amelyek bemutatását az adott témaegységnél fontosnak láttam. Megállapítottam, hogy mit melyik közgyűjteményből lehet megszerezni. Ebben a fázisban leginkább csak könyvekből dolgoztam, főként Kardos László monográfiáját és az általa szerkesztett kritikai kiadást véve alapul. Az így összeállt forgatókönyv természetesen a föltétlenül szükségesnél jóval több anyagot tartalmazott, számítva arra, hogy nem minden lesz beszerezhető. A kéziratok és dokumentumok lelőhelyét részben a kritikai kiadásból, részben a korábbi Tóth Árpádkiállítások hiányosan fennmaradt dokumentációjából állapítottam meg. Ugyanakkor tudomásom volt arról is, hogy a költő leszármazottai és más magánszemélyek is őriznek eredeti dokumentumokat, fényképeket és kéziratokat. Időszaki kiállításról lévén szó, arra törekedtem, hogy amit csak lehet, igyekezzünk eredetiben megszerezni és kiállítani. Látszott az is, hogy a kiállítás esztétikai megjelenésének kedvezne, ha a papírok egyhangúságát néhány képzőművészeti alkotás oldaná fel, és az installáció szerkezete ellensúlyozná a sík felületek monoton jellegét. A január hónap folyamán elkészült forgatókönyv alapján két irányban folytatódott a munka: elképzeléseim szerint Horváth Péter kiállítástervező grafikusunk kitűnő installációs tervet készített, amely alapján a kivitelezés elkezdődhetett. Másfelől munkatársammal, L. Zsadányi Tündével megkezdtük az anyag tényleges összegyűjtését. Vencsellei István és Fekete Gáborné segítségével reprodukciók készültek az eredetiben meg nem szerezhető fényképekről és kéziratokról. Tóth Eszter, a költő leánya örömmel rendelkezésünkre bocsátotta a nála lévő anyagot másolat készítése céljából. A Déri Múzeum fotótára is bőséges Tóth Árpád-anyaggal rendelkezik. A városi dokumentációs stúdió fotóanyagából szintén válogathattunk. Zsadányi Tünde végigböngészte a korabeli debreceni újságokat, és minden Tóth Árpád-írásról xeroxmásolatot készített. A kiállítás egyik jelentős tudományos eredménye éppen az lett, hogy a kritikai kiadásba felvett újságcikkek mellett feledésbe merült írásokat is talált. Ugyanő intézte a könyvtári kölcsönzéseket. Az eredeti kéziratokat magam szedtem össze. Először saját gyűjteményünk különböző hagyatékait tártam fel ilyen szempontból. Különösen gazdagnak bizonyult a Tóth Árpád-emlékek tekintetében Oláh Gábor kézirat- és levelezéshagyatéka. Tudomásom volt arról, hogy a Fazekas-Gimnázium egykori emlékszobájának anyaga dr. Nagy Jánosnál megtalálható. Kérésünkre összeszedte, és a kiállítás időtartamára kölcsönözte számunkra ezt a fontos anyagot. (1986 októberében a múzeumbaráti kör közgyűlésén előadás kíséretében a Debreceni Irodalmi Múzeumnak ajándékozta a teljes gyűjteményt.) Ennek a gyűjteménynek legfőbb értéke a Lomha gályán című kötet teljes, tisztázott, autográf kézirata. Emellett számos diákkori beszéd és későbbi vers kézirata is Nagy János értékőrző munkája révén kerülhetett kiállításunkba. Ugyanígy 558