A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Mészáros Béla: Eszperantizmus Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében

3. kép: Dr. SÁFÁR László (1885—1957), az első debreceni eszperantó csoport titkára Kormány 1920 júliusában, a forradalmak alatt tanúsított magatartása miatt állásából felmentette, majd 1921-ben a Kúria Kisebb Tanácsa feddésben részesítette. Később állásába is visszakerül, de előmenetele 1938-ig szünetel. 1938-ban nevezték ki bírónak, majd 1943-ban törvényszéki tanácselnöknek. 1944 végén újra behívják katonának és előbb Nyugat-Magyarországra, majd Németországba (Ausztriába) hurcolják. Karinthiában kerül angol hadifogságba. 1945. október végén kerül haza, az igazoló bizottság igazolja és 1939. január elsejével visszamenőleg magasabb fizetési osztályba helyezi. Mint felsőbírósági bíró ment nyugdíjba. Eszperantista tevékenysége az első világháború kitöréséig felfelé ívelő. A két forradalom alatt államjogi teendőkkel volt elfoglalva, amit a Horthy Magyarország soha nem tudott neki megbocsátani. Tudomására hozták, hogy politikai tevékenységet nem folytathat, ebbe az eszperantista tevékenységet is beleértették. A polgári eszperantó csoportnak sem lehetett tagja, nehogy azt politikailag kompromitálja a hatalom előtt. Ezért csak ún. közhasznú és jótékonysági szervezetekben dolgozhatott. Magánemberként haláláig jóbaráti kapcsolat fűzte dr. Joó Istvánhoz. Mint eszperantista, állandó levelezésben volt az öt kontinens sok-sok eszperantistájával. Többször látogatták meg külföldi eszperantisták (8). 533