A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

íródott. A „Spiritus Rosmarini" elnevezés mint az „Aqua Regináé Hungáriáé" hivatalos szinonimája volt használatos a gyógyszerkönyvekben (51, 54). Mindezek után szükségszerűen merül fel a kérdés, hogy ha valóban évszázadokon át Európa-szerte ismert és használt, sőt több külországbeli gyógyszerkönyvben hivatalos szer volt a magyar királyné vize, miért nem vették azt fel egyetlen magyar gyógyszerkönyvünkbe sem? AzI. Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, Editio Prima), nem sokkal a kiegyezés után, 1871-ben készült. Hivatalos bevezetése a magyar szentkorona országainak területén — az eddigi osztrák gyógyszerkönyvek helyébe — nemcsak szakmai szempontból volt döntő előrelépés, hanem nemzeti és politikai szempontból is demonstratív jelleggel bírt. Vajon elképzelhető-e, hogy a gyógyszerkönyv akkori, tudós orvos és gyógyszerész szerkesztői nem ismerték volna a szert és a róla szóló legendát? Vagy jól meggondoltan tudománytalannak és megalapozatlannak tartván a szernek tulajdonított gyógyhatást, szándékosan mellőzték és hagyták feledésbe menni ezt a szép, díszes nevű, magyar történeti vonatkozású gyógyszert? Erre ma már magyarázatot adni vajon ki tudna? Mindenesetre Debrecen XVIII. századi élenjáró szellemiségére jellemző, hogy a — Magyary-Kossa szerint Magyarországon sehol — csak a külországokban ismert és használt „Aqua Regináé Hungáriáé" nevű gyógyszer sem hiányzott abból a rendkívül gazdag gyógyszerkincsből, amellyel a város nagy műveltségű és felvilágosult szellemű orvosai és gyógyszerészei rendelkeztek. Végül Csokonai József receptkönyvének utolsó lapjain dr. Gombos aláírással és Székelyhíd, 1821 keltezéssel néhány vény van bejegyezve. Azt, hogy azokat ki írta be a füzetbe, megállapítani nem lehet. Dr. Bényei Miklósnak a Hajdú-bihari Naplóban megjelent ide vonatkozó közleménye szerint: „Dr. Gombos Dániel, Bihar vármegye második rendes fizikusa, a magyar lexikonirodalom egyik érdekes, méltánytalanul elfelejtett alakja." Megtudjuk továbbá a cikkből, hogy Gombos Dániel 1774-ben a Bihar megyei Artándon született, a debreceni Református Kollégiumban tanult, majd orvosi diplomát szerzett, Bihar vármegye tisztiorvosa volt, és Székelyhídon (ma Sacueni, Románia), az Érmellék központjában lakott. Orvosi ténykedése mellett több mint 30 éven át gyűjtötte az anyagot lexikonához. A munkája nyolc kéziratos kötetre terjedt, de nyomtatásban csak egy kötet jelent meg. A „Polgári Élethez Való Lexicon" című munka egyetlen kötetét 1837-ben, Debrecenben nyomták. Ismeretterjesztő szándékkal elsősorban a korabeli nemesi és városi olvasóközönséghez szólt. Ilyen szempontból „ez az első magyar nyelven, magyar szerzőtől megjelent lexikon", állapítja meg Bényei Miklós, majd így folytatja: „Dr. Gombos Dániel és lexikona teljes feledésbe merült, még a korszakkal foglalkozó szakemberek sem ismerik a művet. A lexikon egyetlen kötete ma már könyvészeti ritkaság. Debrecenben is csak két példány található belőle: egy a református kollégiumi és egy a Megyei Könyvtárban" (15). Dr. Elekes Györgynek a magyarországi paracelsismusról szóló munkájában ez a két mondat található róla: „...A XVIII. század végén élt Gombos Dániel (1774—1836) szintén paracelsista. A debreceni kollégiumban tanult, és kapcsolatait Debrecennel megtartotta" (71). Csokonai József kirurgus kéziratos receptkönyve igen értékes —elsősorban egészségügyi vonatkozású —• kor- és helytörténeti dokumentum. Újabb ékes bizonyítéka annak, hogy a XVIII. századvégi Debrecenben az orvosi és gyógyszerészeti tudományok művelése és fejlesztése —• Hatvani, Weszprémi, Csapó és Buzinkay orvosok és Kazai Sámuel patikárius révén — milyen magas szintű és országos viszonylatban élenjáró volt, és nem maradt el a korabeli európai színvonaltól. Ugyanakkor az is kitűnik belőle, hogy ezeket az egészségügyi szolgáltatásokat az idő tájt — legalábbis a vények mellett található nevekből ítélve — főleg a jó anyagi körülmények között élő debreceni cívisek, kézművesek, kalmárok és a város vezető hivatalbéli és egyházi emberei és családtagjai vehették igénybe, valamint Hatvani István jóvoltából a Református Kollégium diákjai. — „A parasztság gyakorlatilag orvos nélkül volt..." (72). A receptkönyv továbbá a benne lévő vényanyagon található több mint 1000-féle gyógy513