A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)

ni..." A céhmesterek jelenlétében a vizsgázónak négyféle emplastrumot, köztük a 24 alkatrészből álló Emplastrum de Melüotói és kétféle kenőcsöt kellett remekelni, és csak ha ez kifogástalanul sikerült, vették fel a céhbe. A vizsgázónak ezenkívül aranyban megállapított díjat kellett a céhládába befizetni, és a céhmesterek részére „ott való várakozásukért és fáradságukért tisztességes étellel, itallal gazdálkodni...". A debreceni mesterek meg is állapították, mi légyen a tisztességes enni- és innivaló. A Nemzeti Múzeumban lévő menükártya szerint hét tál eledelt kívántak a jelölttől (borjú, sertés, tyúk, nyúl, fogoly, hurka, kolbász, kappan, káposztás hús, végül gyümölcs, kalács, perec, mogyoró, dió, sajt legyen rajta...). Ivásra „Floribus-pohárból (3 icce tartalmú, 5 láb hosszú cinedény) jó zamatú érmelléki borocska". Mindezek után a delikvens „a nemes magistrátustúl concivitási just szerezvén és nyervén medenczéjét (réztányér rúdon, a műhely bejárata felett) a céhmester hírével kitehetetheti" (28). A kirurgusokat a helytartótanács 1761-től felmentette a tapaszok készítése alól, csak szóbeli vizsgát kellett tenniök. A vizsgákat követő lakmározast és italozást pedig Mária Terézia 1776-ban rendeletben megtiltotta (29). Csokonaira mindezek a rendelkezések már nem vonatkoztak, mert a kirurgusi céhbe való felvételére csak 1772-ben került sor, amikor az országban az egészségügyi viszonyok már kezdtek rendeződni. A Mária Terézia által kiadott és 1770-től érvényes Generale Normativum in Re Sanitatis többek között részletesen szabályozta az orvosok, gyógyszerészek, sebészek és bábák működési körét. A gyógyszerek készítésének és forgalomba hozatalának feladatát teljes mértékben a gyógyszerészek vették át. A füzetben szereplő gyógyszereket zömmel a Kazai Sámuel tulajdonában lévő gyógyszertárban készítették. Ez kitűnik Csokonainak az egyes receptek árára vonatkozó és majdnem minden vény mellett megtalálható feljegyzéséből is, mely rendszerint így szól: „Taxa apud Dominum Kazai", vagy egy-két esetben „pretium apud Dominum Zeininger". Az egyes szerek ára külön-külön nincs felsorolva, csupán a végösszeg van feltüntetve a vényeken. A gyógyszerek ára rhénes (Rhf), azaz rajnai forintban és krajcárban (xr) van megadva. Egy rajnai forint megfelelt 60 krajcárnak, illetve 20 garasnak (gr.) Egy garas 3 krajcárral volt egyenlő (30). Az egy-két recepten szereplő Mrj., azaz a „máriás" is fizetőeszköz volt abban az időben. Egy máriás egyenlő volt 17 krajcárral. A legolcsóbb recept ára 4 krajcár. Ez a lavandula spicából előállított 1 drachma súlyú Oleum Spicae ára. A szert „Napjában 2-szer kell kenni a szemérem test körül, akin lapostetű van", olvasható a vényen (5—96. számú rp.). A legdrágább orvosság 7 rhénes forintba került. Ez a „Balsamum Vulnerarium in omnibus vulneribus paestantissimum", azaz a mindenféle sebet csodálatosan gyógyító balzsamnak az ára volt, amelyet „Mikor Sopronban legénykedtem, 1770-ben, Chirurgus Goldner Uramnál láttam, hogy ezen Balzsammal igen szépen gyógyított..." A készítmény 15-féle szerből hosszadalmas és bonyolult eljárással készült (5—86. számú rp.). Sokszor igénybe vette Csokonai Kazai Sámuel patikárius országszerte híres és gazdag szakkönyvtárát, valamint a kitűnő debreceni orvosok által is elismert, nagy tekintélyű szakembernek a tanácsait, készített orvosságait, és ezeket bizalommal alkalmazta betegeinél. A könyvecske külön fejezetét képező Kazai-féle „Praescriptiók" között találjuk pl. azt a négyrendbeli orvosságot is, amelyekkel a közúti balesetet szenvedett Szappanos Kovács János páciensét kezelte, akit 1778. december 12-én szekerével elütött egy Csapó nevezetű cívis. A négy recepten szereplő gyógyszer hatásáról Csokonai ezeket írja: „.. .Hét hetek múlva a casus után hozták hozzám.. .a Patienst, á ki is oly kínokban volt már akkor, sem nem állhatott, se nem ülhetett; se nem fekhetett a szörnyű köhögés és nyilaiások miatt: mert a szekér keresztül ment á melyén. És én hozzá fogván ezen orvosságokkal szépen meggyógyítottam 3. hetekre egészen. Fizetett Csapó mindösszve Barbélynak, Patikáriusnak: 21 Rhf. 11 xr-t. A Patiensnek pedig fizetett Csapó 30 Mf-kat (magyar forintot) (5—66., 67., 68., 69. számú rp.). 503