A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Irodalomtörténet, Művelődéstörténet - Csejtei István: Csokonai József debreceni kirurgus receptkönyve (Részlet)
Az intelligens, jól képzett, a korabeli borbély-sebészek átlagszínvonalát felülmúló műveltségű, a latin nyelvben is verzátus kirurgus kiemelkedő szakmai ténykedésével a városban és környékén nagy elismerést vívott ki magának. A debreceni cívis-, kereskedő- és kézműveskörökben, a hivatalnoki karban, valamint a kollégiumi diákok között széles körű pacientúrával rendelkezett. Jellemző a város XVIII. századi európai színvonalú szellemiségére, hogy abban az időben, amikor az egészségügy igen siralmas helyzetben volt, és az országban olyan ritka volt az orvos, mint a fehér holló, Debrecenben olyan kiváló képességű és nagy tudású orvosdoktorok működtek, mint Hatvani István, a Református Kollégium legendás hírű professzora — a magyar Faust —, aki Baselben és Leydenben tanult, továbbá Weszprémi István városi fizikus, aki Utrechtben végzett, és számos felbecsülhetetlen értékű tudományos művet írt, valamint Csapó József, aki Baselben és Buzinkai György, aki az észak-hollandiai Franekerben szerezte az orvosi diplomát. A rendkívüli mértékben igénybe vett orvosoknak nem volt ideje arra, hogy a betegek hosszadalmas kezelgetésével foglalkozzanak. Hiszen az igen gyakran alkalmazott beöntések, a rengeteg különféle pépes, nedves vagy hólyaghúzó borogatás (cataplasma, epithema, fomentatio, epispasticum, sinapismus) 2 , a sokféle flastrom (emplastrum), kenőcsök, balzsamok applikálása, sebek fecskendezése (injectio ad vulnera) hosszadalmas eljárást igényeltek, nem is szólva az érvágásokról, köpölyözésekről, foghúzásokról stb. Mindezeknek a beavatkozásoknak a végzését az orvosok nem is tartották magukhoz méltónak. A híres debreceni orvosok szívesen bízták Csokonai kirurgusra betegeik kezelését, és igen gyakran sebészi konzultánsként is igénybe vették (1, 2). Abban az időben, amikor az országban sokszor többnapi járásra sem lehetett patikát találni, Debrecenben már két gyógyszertár működött. Előbb csak az 1670 vagy 1680 körül létesített Városi Patika (Apotheca Liberae Regiaque Civitatis Debreczinensis) vagy későbbi nevén Arany Angyal gyógyszertár (9). Ennek előbb provizora (kinevezett vezetője), majd 1773-tól tulajdonosa Kazai Sámuel volt, az országszerte híres érem-, régipénz- és könyvgyűjtő. A másik patikát, az Arany Egyszarvút 1772-ben Zeininger Antal állította fel (10, 11). Ez utóbbi patika berendezésének és eszközeinek egyes darabjai a Déri Múzeumban láthatók. Hazánkban a polgári alapítású, XVIII. századi gyógyszertárak közül ennek az egyetlennek maradtak meg egyes relikviái (12). Csokonai nagyon jó viszonyban lehetett Kazai Sámuel patikáriussal is, akinek készített orvosságait eredményesen alkalmazta betegei körében. Előiratait megőrizte és feljegyezte receptkönyvében. Szoros kapcsolatban kellett állniuk gazdasági téren is egymással. Erre abból is lehet következtetni, hogy a páciensek többször együttesen fizették a gyógyszer árát és a kezelés díját. Ez a receptek mellett található következő feljegyzésből is kitűnik: „Ezen 4 rendbeli orvosságokkal gyógyítottam meg Szabó püspök Úr leányát, Földvárinét, ex raucedine és 6 hetekre szépen gyógyult. Fizetett mindösszve Paticáriusnak és Chirurgusnak 10 Rhénes forintokat" (5—81., 82., 83., 84. számú rp.). Szakmai kapcsolatban állott, és rendszeresen levelezett, a híres, tudós nagyszombati, budai, majd bécsi orvosprofesszorral—több korabeli kitűnő orvosi szakkönyv szerzőjével —, J osef Jacob Plenckkel is (13). Egy ízben Csokonai levélben kéri tőle legújabb sebészeti és gyógyszertani könyveit. Plenck Budáról keltezett, latin nyelvű levélben válaszolt: „Amice charissime, Vir dexterrime" (Kedves barátom, tudós férfiú) szavakkal kezdve és „Vale et ne amore pergas" (Jó egészséget és tarts meg szeretetedben) szavakkal fejezve be a levelét, meg2 Cataplasma: lenmaglisztből vagy rozslisztből, gyógyszerek hozzáadásával, vízzel, tejjel készített sűrű pép, melyet melegen alkalmaztak borogatásként a beteg testrészre. Epithema: borogatás. Fomentatio: különböző gyógyszereket tartalmazó, nedves, meleg borogatás. Epispasticum: helyi vérbőséget okozó borogatás. Sinapismus: mustármaglisztből vízzel frissen készített borogatás. 490
