A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

kon bőven láthatott olyan rajzolatokat és díszítéseket, amelyeknek régies formavilágát, az antikvitáshoz való erős vonzódása folytán, nagy megértéssel szemlélte. Ez az ő formalátását észrevétlenül is alakíthatta. A régiségekhez való vonzalma történelemszemléletéből is következett, s az a Debrecenhez fűződő kapcsolatán is meglátszik. A város iránti szerelme nyilvánul meg Apologia Debrecini című írásában.

22 A Karácsony Sándor körét jellemző és bizonyos fajta emberi-társadalmi negatívumokat tetszetősen megmagyarázó-mentegető szemlélettel. A megnyugtató szintézisben való föl nem oldódás sajátos kettőssége jellemzi dialektikáját. Csak egy példa: A valakivé lenni akaróknak senki többet nem ígérhetett és nem adhatott, mint Debrecen, itt azt kapta, amiről le is tudott mondani, a lemondást pedig már nem a város, hanem a sors intézte és intézi ma is. Ezért nem volt Debrecen sem Árkádia, sem zátony, sem kikötő, sem halott mítoszok pantheonja,nem is lesz egyik sem soha. Végvár volt és annak marad, végek örök vártája, ahol a kövekbe nem jut tradíció, mert itt a kövek együtt halnak meg a testtel, hogy föltámadásosan újraszülessenek lélekben. Itt nincs olyan múlt, amiből meg lehetne élni, mert itt a múlt újra jelenné születik. Maradiság sincsen, csak maradandóság. Olyan mindegy, hogy professzor Hatvani sírkövét kerékvetőnek falazzák-e be, vagy kegyeletesen újra bakacsinolja valaki rajta a betűt."

23 — íme: ahány állítás, annyi féligazság, s mindegyik megmagyarázásra szorul. Jellegzetes fogalmazásmód ez, a már idézett Karácsony Sándor körének szemléletére és stiláris fordulataira jellemző. A „stíluskettőség" tehát történetszemléletében is kimutatható. „Ideológiai tisztánlátásáról

24 — bármilyen értelemben is — vele kapcsolatban aligha beszélhetünk. Határozott társadalmi kritikája nem lépett túl a romantikus, a kellően meg nem alapozott vélemények korlátain. A szociális kérdésekhez szubjektív élmények alapján szólt hozzá, ami objektív ítélethozatalhoz nem elégséges. Nem akart marxista pózban tetszelegni, aminthogy nem is volt az, viszont nem állt az ellenkező póluson sem. A hazáját szerette, múltjával, kultúrájával, népével együtt. A faji elfogultságot elvetette. Történetismerete nem volt kellően átfogó, sem részleteiben megalapozott. A hagyományos kuruc szemlélet alapján állt, s például az, hogy Károlyi Sándor kuruc generális a szatmári békekötés után milyen kulturális és szociális építőmunkát fejtett ki a magyarság érdekében, amit létesítmények, alapítványok sora igazol, az ő tudatáig nem jutott el. Nem vetett számot azzal, hogy egy körös-körül bekerített nép az egész akkori világ túlerejével szemben fegyveres harcát hosszú távon nem vívhatta meg győzelmesen. Ahogy később sem (1848—49,1914—18,1940— 1944). „Ha most nem csináljuk végig, / Most se jutunk csak Majtényig /, Ha Károlyit le nem vágja / Esze Tamás katonája" — írta egyik versében.

25 Annak magyarázatával adós maradt, hogy miért is kellene éppen a jobb megoldás híján békét csináló Károlyit a rászoruló gyengébb félnek levágnia. Másutt pedig ezt írta a bibliai szöveg parafrázisával: „... sokan gonoszt gondolnak éjjel ágyasházaikban és megcselekszik, mert hatalmuk van hozzá, a szegény egy öltő saruért adatik el a világban, mi békességet adhat ez a világ: mit adhat egyáltalában?" — adja föl a szónoki kérdést az 1940-ben megjelent A másik ember című Exodus-kötetben. E sorok bizonyítják, hogy a történelemből tudott olvasni.

26 Egyik írásában leszámol a tudomány és az élet lehetséges szintézisébe vetett hittel, s azt egy másikkal helyettesíti: azzal a Krisztussal, aki föltámadása után Emmausban enni kért a tanítványaitól. S teszi ezt anélkül, hogy a kép pszichológiai — biológiai — igazságmozzanatát kifejtené a tudomány és az élet lehetséges vagy nem lehetséges szintézise szempontjából.

27 22 L. A másik ember felé. Az Exodus munkaközösség dolgozatai. (Bp., 1942.) 79—83. 23 Uo. 80. 24 L. Tóth Ervin: Mata János fametszetei. (Debrecen, 1962.) 11. 25 Idézi Tóth Ervin i. m. 20. 26 Mata János: Vele vagy ellene. A másik ember. Az Exodus Almanachja. Bp., 1940.) 27 L. A másik ember felé. 32. 421