A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Néprajz - Fehér Ágnes: Debrecen egy szabadegyházi közösségének vizsgálata a vallási endogámia tükrében
ellenére a vegyes házasságok száma már jóval magasabb, mint azt az adventisták esetében láttuk. A csoport igen toleránsnak mutatkozik az exogám házasságokkal szemben; de természetesen evangelizációs tevékenységgel próbálják a közösséghez kapcsolni a vallásilag közömbös házastársat. A gyermekek, ill. a fiatalok nevelésében a gyülekezet vonzó, példamutatóan jól szervezett, célirányos programokkal jelentkezik — megértvén azt, hogy a tagsági utánpótlás érdekében elsősorban ezt a réteget kell megnyernie, megtartania. Mivel a gyülekezeti légkör nagyon otthonos, barátságos, vallási programjaik látványosak és vonzóak, ezért sok esetben a nem vallásos házastárs szívesen elkíséri férjét, feleségét a gyülekezeti alkalmakra, rendezvényekre. A gyermekeket vegyes házasságok esetében is vallásos szellemben nevelik a családban, esettanulmányaink során nem találkoztunk olyan példával, ahol ennek komoly akadálya lett volna a vallási szempontból közömbös házasfél részéről. A vallási endogámia szempontjából még lazább intézményt képvisel a debreceni keresztyén testvér gyülekezet csoportja. Igen magas a vegyes házasságok aránya, sőt az is előfordul, hogy egyes tagok hivatalosan még mindig egy másik egyházhoz (történeti, ritkább esetben szabadegyházhoz) tartoznak, vagyis nem szakítottak előző vallásfelekezetükkel, de aktívan részt vesznek a gyülekezeti életben, és a közösséghez tartozónak vallják magukat. A csoport nagyon toleránsán kezeli ezt a jelenséget. Ennélfogva a pontos gyülekezeti létszám nehezen határozható meg — a tagsági státus ugyanis nagyon elmosódó kategória. A tagsági státus kritériumaként célszerűen az úrvacsora vételét veszik alapul. A jelen tanulmányunkban vizsgált debreceni szabadegyházi közösség vallási endogámiájával kapcsolatban egy erősen tarka, megosztott képet kapunk. A gyülekezet természetesen preferálja a felekezeti szempontból endogám házasságokat; de emellett a vegyes házasság kötésének gyakorlata is teljesen elfogadott, megszokott a tagság körében. Megállapíthatjuk, hogy a házasság típusa, megkötésének formája csak másodlagos kérdésnek számít a vallásos csoport életében, házassági gyakorlatában. A vegyes házasságok száma igen magas, kisebb-nagyobb ingadozással általában a házasságok 50%-át teszi ki. A női többség miatt elsősorban a nők mutatnak nagyobb hajlandóságot a vegyes házasságok irányában. Gyülekezeti gyakorlatuk egyértelműen azt bizonyítja, hogy amennyiben a férfi az aktív vallásgyakorlattal élő fél, és házastársa vallási szempontból közömbös, a nők könnyebben alkalmazkodnak férjeik környezetéhez, csatlakoznak házastársuk vallásfelekezetéhez. A vegyes házasságok esetleges létrejötte nem befolyásolja számottevően a közösségi létszámot, az esetek döntő többségében a tagot nem vonják el vallási csoportjától, továbbra is aktívan folytathatja addigi vallásgyakorlatát. 371