A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Néprajz - P. Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszítménykincse

P. Szalay Emőke A debreceni fazekasok díszítménykincse A magyar népi kerámiának egyik csúcspontját képezi az ún. közép-tiszai stíluscsoport, Debrecen, Mezőcsát, Tiszafüred és néhány más kisebb műhely. Az egyes műhelyeket a termékeiken megfigyelhető hasonlóságok alapján sorolják nagyobb stílusegységbe. Ezek a hasonlóságok a műhelyek egymásra gyakorolt kölcsönös hatását mutatják. A következőkben a debreceni fazekasok által alkalmazott díszítőelemeket, rendszereket, díszítőtechnikákat kíséreljük meg bemutatni az ismert tárgyi anyag alapján. A debreceni fazekasság 100 éves virágzása alatt készült tárgyak alapos vizsgálata során az egyes díszítőelemek változását nyomon kísérhetjük. A motívumelemzést a legegyszerűbb geometrikus elemekkel kezdjük. A debreceni edényeken végig fontos szerepet játszanak a pontok, amelyek két színnel, fehérrel és sötétbarnával készültek. Az utóbbi csak néhány esetben fordul elő, túlsúlyban a fehér pontozás van. A pontokat több funkcióban alkalmazták. Leggyakoribb a motívumok körülpontozása volt, ezt mind a világos, mind a vörösbarna edényeken megtaláljuk. A bárándi 1793-as kantapárnak minden egyes főmotívumát, elsősorban a gránátalmákat, szabályos pontsor követi. Mivel világos színű edényről van szó, természetesen sötétebb, barna a pontsor. Úgy tűnik, hogy a következő évtizedekben kissé háttérbe szorul a pontozás, majd az 1830-as években Török Ferenc remekén bontakozik ki ismét teljes gazdagságában, aki szinte minden motívumát körülpontozta. A továbbiakban két remeken, Katona Bálint 1839-es és Molnár János 1844-es korsóján találkozunk a pontozással, azonban már nem annyira hangsúlyos szerepben, ugyanakkor Katona Bálint remekén barna pontozás is jelentkezik. Ez viszonylag ritka, a világos mázas tányérokat jellemzi elsősorban. Variációja az egyik mázas tányéron található, ahol a tulipánokat két karcolt vonal közötti pontsor szegélyezi. A sávokban elhelyezett pontokkal később foglalkozunk, néhány esetben ilyen pontsor szerepel díszítményzáróként a későbbi darabokon. A pontok alkalmazásának másik területe, amikor szárként helyezi egymás fölé vagy mellé a fazekas. Ebben a funkcióban barna pontok szerepelnek a másik bárándi edényen, az 1823-as remeken, míg Molnár János remekén fehérek a pontok. A két vonal közötti pontokból kialakított szárral a későbbiek során foglalkozunk, ugyancsak alább mutatjuk be a pontokból kialakított virágokat. A következő geometrikus elem a vonal. Az edény testén körbefutó egyenes vonalat felülettagoló szerepben gyakran alkalmazták. Az egyenes díszítménysavok elválasztása mellett lezáró funkcióban is találkozunk vele. Ezt a korai barna színű darabokon fehér színben figyelhetjük meg. A fehér szín mellett barna vonalak is találhatók ebben a szerepben, de kevesebb számban. Vörös csík Kosik István korsójára került egyedül. A vonalakból kialakított csíkok gyakran kombinálva jelentkeznek, ilyenkor általában a korsók öblén a díszített sávot határolják. A vonal másik gyakran alkalmazott variációja a hullámvonal. Fehér-barna színben alkalmazták leginkább, néhány esetben zöld színben is előfordul. Általában egyenes vonallal együtt található azonos szerepben, kulacsok, tálak, kanták, korsók szélén, alján. Kisebb vo349