A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Szűcs Ernő: A debreceni bútoripar története

üzem 1925 után, az egymást követő években, 10, 13, 27 ezer pengős nyereséget ért el, ami jó prosperitást mutat, s jelzi, hogy a háború utáni nehézségek és a szanálási válságot követően végre megindult a lakosság bútorvásárlása. Az üzemnek egyébként a debreceni Piac utca 32. szám alatt saját üzlete volt, sőt Budapesten is lerakatot létesített, előbb az V. kerületi Nagykorona utca 15. szám alatt, majd a VII. kerületi Rákóczi út 30. szám alatt.

23 Tehát azon kevés debreceni üzem közé tartozott, amelyik fő központját itt tartotta, s a fővárosban csupán lerakatot, helyesebben elárusítóhelyet létesített. Az 1927-es évet követő gazdasági fellendülést vette figyelembe a bank, amikor hozzáfogott a gyár fejlesztéséhez, egy 18 x40 méteres alapterületű emeletes gyárépület készítéséhez. A termelést is fokozták az üzemben, évenként 130—150 ezer darab széket gyártottak, miközben növelték az exportot az ún. hajlított kommersz bútorok gyártásában is. Szervezeti változást hajtottak végre. A bank a két debreceni — területileg is egymáshoz közel fekvő —• gyárát 1928-ban egy igazgatás alatt egyesítette. A FAIPARI RT.-t beolvasztotta a DEBRECENI GŐZFŰRÉSZ és FAÁRUGYÁR RT.-Ъе. Ezt követően az egyesített vállalat 245 ezer pengő alaptőkével és 70 ezer pengő tartaléktőkével, 250 munkással üzemelt. Együttes tevékenységükről írja dr. Radó Rezső a kereskedelmi és iparkamarai főtitkár: „.. .úttörő munkát végez a kitűnő bútorokat gyártó DEBRECENI FAIPARI RT.-t is magába olvasztó DEBRECENI HAJLÍTOTTBÚTOR-GYÁR és FAKERESKEDELMI RT., amely gyártmányaival hathatósan szorítja ki a külföldi ipar hasonló termékeit."

24 Az igazat megvallva dr. Radó Rezső nem értékelte túl az egyesített vállalat tevékenységét, hiszen ez időben a gyár termelése már exportcentrikus. A vállalat tehát korántsem a hazai piac megszerzésére, hanem a külföldi szállítások megszerzésére koncentrált. Ezért is nyílt lehetőség a tőkeerőben kiemelkedő, bankháttérrel rendelkező üzem mellett a többi, kisebb debreceni bútorgyárnak a helyi piacon megmaradnia. A fellendülést jól mutatja, hogy míg 1923-ban napi 100, addig 1928-ra már napi 600 szobabútor előállítására növekedett az üzem kapacitása. Ezekben a konjunkturális években emelkedett a munkások létszáma is a HAJLÍTOTTBÚTOR-GYÁRBAN (1925-ben 108, 1928 második felében 370, 1929-ben 400 fő).

25 Ezt a felfelé ívelést törte meg a gazdasági világválság. Az általános problémákon belül a faipar országosan is a legrosszabb helyzetbe került ágazatok egyike lett. Ez abban leli magyarázatát, hogy leálltak a középítkezések, a gyári beruházások, de a családok is kénytelenek voltak felhagyni a lakásépítkezésekkel, a bútorvásárlásokkal. így a faipar a válság előtti 90 millió pengős termelési értékről annak 51 %-ára esett vissza.

26 Az országos helyzetről ismét a Debrecenben történtekre fordítva a figyelmet: rögtön, még a válság első évében megszűnt a város egyik szakmán belüli jelentős üzeme, a DEBRECENI MŰBÚTORGYÁR és FAKERESKEDELMI RT. Rövidesen beszüntette (1931. február) termelését az ELSŐ DEBRECENI PARKETTGYAR is. Igaz, ez utóbbi helyére alig egy év múlva létrejött egy kisebb volumenű vállalkozás, a FRIEDMANN HENRIK PARKETTGYÁRA (1932). Az alapító tulajdonos azonban 1934-ben meghalt, s özvegye ugyan tovább folytatta a termelőmunkát, de egyre inkább faaprító, mintsem parketta- és frízfa-előállító üzemként működtette vállalatát.

27 Ezek az évek súlyos problémákat okoztak a HAJLÍTOTTBÚTOR-GYÁRBAN h. A fő23 OL Hajlítottbútor-gyár Rt. Z. 58. 128—131. és OL Z. 19. MNB debreceni fiókjának információs jelentése 17. doboz 6. tétel és Sárközi Zoltán: Debreceni hitelinformációk a Magyar Nemzeti Bank levéltárában. (1936—1944. (In: HBML évkönyve IV. Szerk.: Gazdag István, Debrecen, 1977.) 99—100. 24 Dr. Radó Rezső: Debrecen ipara és kereskedelme. (In: Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye. Szerk.: CsobánEndre, Bp., 1940.) 146. 25 OL Z. 19. NNB. 17. doboz 6. tétel és Szani—Tímár: 166—167. 26 Incze Miklós: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. (Bp., 1955.) 27 HBML VII. 2/d 80. 341