A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig
miatt magyarságában megsértve erősen nekizúdult, csak nehezen csendesedett le." Miután a király fogadta a kirendeltek üdvözletét, arra válaszolva körüljárta a hódoló egységeket, újra hiba történt. „Amikor beszállt a királyi pár a város dísz-ötösfogatának hintójába, az egyik tüzes paripa ideges türelmetlenségében megcsúszott, a kövön elesett. Hajdúk siettek elő, felállították a lovat, a szerszámot rendbe hozták." 79 Lelkes éljenzés közepette megkezdődött a bevonulás a városba. Legelöl Rostás István főkapitány, utána hatalmas lovasbandérium, amelyben a debreceni banderistákon kívül Böszörmény polgárainak hatvantagú lovascsapata vonul. A található fénykép tanúsága szerint részben szürke lovakon. Utánuk lovagoltak a debreceniek. „A város bandériumában a kuruc idők daliás leventéi elevenednek meg. Nagyobb részük azt az egyforma díszöltözetet viselte, amelyben Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak hamvai tiszteletére rendezett budapesti hódoló menetben is magukra vonták a közfigyelmet. Ezüstzsinórzatú kék dolmány, sárga nadrág, tarsoly, csizma, nyusztprémes, sastollas forgós süveg, párducbőrös kacagány, szablya és ezüstözött gömbös buzogány e történelmi öltözet főbb darabjai. A hasonló stílusban készült lószerszám nagyszerűen illik a paripákhoz. A bandérium vezetője, Medgyaszay Miklós árvaszéki elnök lóra termett kuruc alak, délcegen emeli a város fehér selyemzászlóját, ugyanazt amelyet az ezredéves ünnepség emlékére ajándékoztak a debreceni honleányok a bandériumnak. A vezető hadnagy lovának kantárszárait (helyesen: vezetékszárait) apródruhába öltözött két úrilány fogta. Az egyik Medgyaszay Erzsike, a zászlóvivő lánya, a másik Winkler Edit. A bandérium tagjai: Berczely Endre, Bészler Lajos, dr. Gass Gyula, Hámorszky Artúr, Horváth András, Kiss Bálint, dr. Kiss Sándor, dr. Kölcsey Sándor, F. Nagy Sándor, Steinfeld István, Szekér Ernő, Szilágyi Zoltán, Szilcz Ferenc." 80 A bandérium után haladt az ötös fogat, a fényes hintóban a királyi párral. Mellettük néhány banderista dalia lovagolt testőrként. Ragyogó kocsisor követte az uralkodó fogatát, az udvari fogatokon udvari méltóságok. Beláthatatlan kocsisorban Debrecen és a közelvidék törvényhatósági képviselői. — A további eseményeket újságközlésekből és szemtanúk visszaemlékezéseiből lehet összeállítani. A király fogata a városháza udvarára a főkapun át behajtott. Az uralkodó kisvártatva megjelent az egyik I. emeleti ablakban, és ott fogadta a bandériumok díszmenetét, majd a fogatok elvonulását. A bandériumok, melyek a díszfogat előtt meneteltek, a Bika-szálló előtt visszafordultak, és „díszmenet balra" alakzatban elvonultak a király előtt, befordultak a Kossuth utcába, onnan a Dégenfeld térre (ma Tóthfalusi tér) ahol szétoszlottak. Ezalatt a kocsisor további része várakozott a Csonka templom magasságában. A bandérium elhaladása után megindultak a fogatok, és „díszmenet jobbra" formában tisztelegtek az uralkodó előtt. Majd a zárt kocsisor kiszállította a meghívottakat az egyetem megnyitási ünnepségre. — Az ünnepség után az ötös fogat a királyt és feleségét, a kirendelt fogatok hosszú sora pedig a vendégeket kiszállította az állomásra. Az esti vonattal már indult is haza a királyi pár, siettek a budai Várba. Akkor még két otthonuk is volt, egy hét múlva már egy sem! Az ódon Habsburg-ház nem tudott megújulni, összedőlt, eltüntették a történelem színpadáról. Nem a nép boldogítása volt uralmának fő célja, nem is sokan siratták meg. A sajtó még néhány nap után is foglalkozott a nagy parádé egyik főszereptőjével, a város híres szép ötös fogatát hajtó Szilágyi Lászlóval: „Remekül festett az öreg a bakon. Semmi lámpaláz. Látta-e már régebben a királyt? — Kocsikáztattam is, amikor 1901-ben Hortobágyon járt, én röpítettem ki Debrecenből a pusztára. De akkor még fiúcska volt. — A király a kétszeres kocsikáztatásért aranyórával és aranylánccal ajándékozta meg.": 81 Egy másik szereplőt, az akkor még kiskocsist, Pásztor Jánost, 81 éves nyugdíjas aranydiplomás agrármérnököt most — 68 év után — én beszéltettem: „A városi tanács tőlünk is 79 Brehm, Bruno: A kétfejű sas lehull. (Bpest, ) 118. 80 Debreczeni Újság, 1918. X. 24., 25. sz. 81 Debreczeni Hírlap—Hétfői Újság, 1918. X. 28. sz. 331