A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig

1. kép A város díszfogata az 1885. évi budapesti kiállításon (Vasárnapi Újság korabeli rajza) Ecsedi István is hasonlóan vélekedik a város fogatáról: „A debreceni cívisfogat összeházasítása a francia fogatolási móddal legpompásabban sikerült Debrecen sz. kir. város gyönyörű ötös díszfogatánál. A lovak befogási hely szerinti elnevezése, mint a nyeregből hajtottnái a keresztest kisafa pótolja. A gyeplő és a hajtás franciás. A lovak a régi divat szerint kantárosak, a hámok sallangosak. Gyönyörű szépen összeválogatott öt ló ez. Mesés szerszáma az idegenek bámulatának, a szálas kocsis és a mellette ülő hajdúlegény pedig a lányok szerelmének a tárgya."

2 — Pettkó-Szandtner a „franciás" jelzőt illetően vitába szállt Ecsedivel: „Jellemző mireánk magyarokra az is, hogy ezt a szárat hazánkban franciás szárnak keresztelték, és nem szerkesztője után »Széchenyi Dénes-szárnak«, amikor egyébként is magyar eszme, magyar rög teremtette azt."

3 Az Ecsedi-fé\e fogatméltatás lovakra vonatkozó dicsérete nem a véletlen műve volt. A város ménesrendező bizottsága hároméves korban a csikókat osztályozta, és minőségük szerinti beosztásba sorolta be. A kisorolt méncsikókat kiherélték, eladták esetleg katonai célokra remondának, vagy a fogattartás lovainak kiegészítésére állították be. Ezek közül a legjobbakból az ötös fogat lovait egészítette ki a város. Tehát mindez tervszerűen történt. Még az is megesett, hogy az ötös fogat utánpótlása érdekében egyébként tenyésztésre is alkalmas méncsikót ivartalanítottak, ha az valóban remek mozgású és gyönyörű alkatú ló volt. Ez természetesen csak nagy ritkán fordult elő.

4 Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan puritán beállítottságú városvezetésnek, mint amilyen Debrecené volt, miért kellett főurak mintájára díszfogatot, méghozzá uralkodói udvar pompájában ragyogó díszhintót húzó ötös fogatot tartani? A demokratikus múltjára oly büszke város, mely mindig vitázott hol hűbéruraival, hol a török, majd az 1 Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás. (Bpest, 1931.) 88. 2 Ecsedi István: A debreceni fogatokról = Néprajzi Értesítő XII. évf. (1911). 3 Pettkó-Szandtner i. m. 104. 4 Hetey Sándor György: Debrecen város törzsménesének története. (Debrecen, 1984.) 32. 306