A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

Földiekkel játszó Csalfa szép remény; Örökösnek látszó E sors! — látom én. Parkot sohsem rendez Már az én „kör"-öm, S a szívemre ment ez, Tovább nem tűröm. Van most egy szatira-verseny, Mit „kör"-öm csinál, Megírom rá én is versem, S reményt ez kinál. Müvem téma-terve Szép „kör"-öm leszen. Jó tárgy! A dij nyerve! S parkom rendezem. Még Tóth Árpád életében (1886—1928), 1922-ben rendezték a parkot. Később is gondozott lehetett, mert azt írta az egyik útikönyv 1938-ban, hogy a szobor szép kertben áll. A két kertben elhelyezett szobrokat éppen csak felsoroljuk felállításuk sorrendjében: 1. Honvédemlék (kőoroszlán), 1867 2. Csokonai Vitéz Mihály szobra, 1871 3. Szombathy—Vörösmarty-emlékoszlop, 1873 4. Magyar gályarabok emlékoszlopa, 1895 5. Szabadság-szobor, 1902 6. Bocskai István, 1906 Tervezték a debreceni kollégium hős tanárainak és diákjainak emlékművét is az Emlékkertek valamelyikében felállítani, de ez nem valósult meg. A Kollégiumi Diákszövetség, mely az ősi Református Kollégium diákjait tömörítette össze 1928-tól kezdve, tervezett egy emlékművet az 1914—1918. évi világháborúban részt vett és elesett tanárok és diákok emlékének megörökítésére. Már a megalakulás évében tárgyalásokat kezdett a diákszövetség a kollégium egyik híres volt diákjával, Medgyessy Ferenc szobrászművésszel, s az emlékművet — mely monumentális lett volna —• utóbb a kollégium előtti Emlékkertbe tervezték felállítani. Pénz hiányában azonban le kellett mondani a monumentális emlékműről, s meg kellett elégedni egy szerény emléktáblával. Ez az előzménye a Medgyessy Ferenc által készített, fiatal diákkatonákat ábrázoló bronzreliefnek, mely 1933. május 18. napja óta díszíti az ősi kollégium Darabos utca felőli oldalát. Emlékezteti az utókort arra, hogy a kollégium tanárai és diákjai, mint évszázadok alatt mindig, az első világháborúban is megállották helyüket. Az 1928 utáni évet követő időkből nem tudunk olyan szobortervről, amely valamilyen emlékművet tervezett volna az Emlékkertekbe. A második világháború időszaka alatt szó sem lehetett emlékművek felállításáról. A felszabadulás után pedig még Hatvani István kollégiumi professzor szobrát sem a nyugati kertben, hanem a Nagyerdőn állították fel, noha a professzor működése 1749—1786-ig a kollégiumban és a Nagytemplomban folyt le. 292