A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

A kertek küllemét, növényzetének telepítettségét, gondozóttságának mértékét 1890 után, újságcikkekből, festményekről és útikalauzokból kísérhetnénk figyelemmel, amennyiben ilyenek felkutatására vállalkozna valaki. Három időpontra mi is röviden rávillantunk: 1891, 1903, 1912. Révész Bálint (1816—1891. október 8.) tiszántúli (evangélikus) református püspök, szónok és egyházi író halála után Csiky Lajos írt részletes megemlékezést az elhunytról. A megemlékezést a Vasárnapi Újság 1891. évi 42. száma közölte. Az elhunyt püspök „halála alkalmából" a Vasárnapi Újság ugyanezen száma cikket közölt Révész Bálint két fő tevékenységi helyéről: a kollégiumról és a Nagytemplomról. E cikk illusztrációja két kép: 1. „A Nagytemplom és környéke Debreczen főterén", Feszty Árpád festménye után; 2. „A Debreczeni Kollégium", Dőrre Tivadar rajza. Utóbbi kép tökéletesen szemlélteti az Emlékkert nyugati részének múlt század végi küllemét. A kert közepét uraló, legnagyobb zöldfelületi ágyasban vagy parkrészletben volt felállítva a kőoroszlán, háttal a kollégiumra. Az emlékmű szemközti része a felirattal a Nagytemplom felé, az oroszlán feje pedig a Füvészkert utca felé volt fordítva. Az egész emlékmű — a sziklán fekvő oroszlán — egy lapos s nem magas talapzaton nyugodott. Az oroszlán háta mögött, tőle kissé jobbra van egy kör és egy négyzet bejegyezve. Az egyik minden bizonnyal a már említett „szivárványos kút", azaz színes szökőkút lehetett. A kert kiképzése ebben az időben is, mint Pfansmid Kálmán 1864-ben készített térképén, aszimmetrikus, de mégis kiegyensúlyozottan szemnyugtató. A Koncz Ákos által szerkesztett, 1903-ban megjelent Debreczeni útmutató gondozottnak mondja a kerteket: „A nagytemplom háta mögött van a csinos és szépen gondozott Emlékkert árnyas fáival és a múltra emlékeztető szobrokkal, míg a templomtól oldalt a Csokonai kert tűnik elénk az Izsó remek alkotásával: a debreceni költő élethű alakjával. E két kert valóságos istenáldása a környéken lévő házaknak. Jól gondozott utain csinos vaspadok adnak pihenőt. Sokan látogatják, különösen a reggeli órákban." Később azonban a szobor környéke meglehetősen elhanyagolt volt. Erre céloz Tóth Árpád, amikor egyik, 1912-ben írt szatírájában: A reményhez, a Csokonai-kört csipkedi. Csokonai ércalakját mint költőt, a Csokonai-kör névadóját s a Csokonai-kert lakóját így beszélteti: Ám e kor, e fáin, Hol van már ma nap ? Kis orgonafáin Elszáradtának, A kisenyvedt parkon Kókadt lomb konyul, Citerázó markom Ökölbe szorul. Hull a gyenge pázsitokra Szemét vegyesen, Egy-egy rendőr ásítozva Köpköd hegyesen, Álmaim a rózsák S lenge nárciszok, S itt a gyér fű: strózsák, Ott hál sár s piszok. 291