A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben
7. Magának a sorsjátéknak rendezésével Gelenczey Pál, Handtel Vilmos, Pálfi András, Pflansmid Kálmán és Somogyi János urak bízatnak meg." A társulati elnök bejelentette, hogy Skalniczky (olykor Skalnitzky) Antal választmányi tag az előző évben megígért IV. számú tervet megküldte. A bizottmány még mindig elégedetlen volt a tervvel, melyet helyileg módosíttatott. Szó szerint idézzük a jegyzőkönyvi bejegyzést, mert először fordul elő a jegyzőkönyvekben a kertek égtájak szerinti megkülönböztetése. A kertek költségvetésében a megkülönböztetést az A és В betűjelek érzékeltetik. „A' bizottmány a' szívélyes sorok kíséretében megküldött tervet köszönettel fogadja, és a' nyugati kert tervét azon módosítással, hogy a főiskola előtti szekér utat elzáró kapukat elhagyatni a' vaskerítést záros kapukkal a' templom terrasszára egészen a' templom faláig felvinni, a' keleti szögletbe tervezett kutat a' nyugotiba helyezni, és a' nyugoti részre tervezett kapu helyébe, a' hegyes szöglet megtompításával nagy kaput alkalmazni kíván; a' keleti tervet pedig módosítás nélkül elfogadja, és felkéri bizottmányi tag t. Vecsey Imre urat, hogy a megküldött terven az említett változtatásokat megtenni szíveskedjék." Vecsey Imre, akit megbíztak a IV. terv nyugati kertre vonatkozó részének módosításával, neves építész volt Debrecenben, s a társulat célkitűzéseinek élharcosa. Ő vállalta a politikai kockázatot a nehéz időkben azzal, hogy raktárában rejtegette a debreceni csata emlékművét. Bár a társulat nem rendelkezett annyi pénzerővel sem, hogy akár csak az egyik kert munkálatait be tudta volna végeztetni a tárgyévben, mégis úgy határozott, hogy a közönség megnyugtatására és a későbbi munkálatok megkönnyítésére azonnal meg kell kezdeni a nyugati kert átalakítását. Megbízta a bizottmány Gelenczey Pált, Kacskovics Ivánt és Pfansmid Kálmánt, hogy a nyugati kert átalakítási munkálatait irányítsák. Vegyék fel a kapcsolatot Vas Pál főiskolai kertésszel, ,,a' főiskolatérnek, a' nagy templom és collegium közti részét a' kezökhöz veendő terv körvonalai közt, az ákászfáktól 's egyéb akadályoktól megtisztíttassák, a földet megforgattassák 's elegyengettessék; szóval a nevezett téren, a' megállapított tervek alapján mind azt megtétettessék, mit a körülmények és a társulat pénzerejéhez képest, a társulat czéljaira nézve megtétetni jónak látnak." Az idézetből kitűnik, hogy 1862 tavaszán a nyugati kertben akácfák voltak. Kitűnik az is, hogy a háromtagú bizottság némi szabad kezet kapott az ügyek intézésében. Mivel a tervezett Emlékkert egy oldalon a főiskolára, másik oldalon a Nagytemplomra „dől", elhatározták, hogy a célba vett munkálatokhoz kikérik a helvét hitvallású egyház tanács és főiskola elöljáróságainak jóváhagyását. Ezzel a társulati elnököt bízták meg. Részben nyilvános számadás, részben az adományozók buzgóságának nyilvános méltánylása végett elhatározták, hogy az Emlékkert részére tett adományok sorozatát az adományozók neveivel együtt társulati költségen kinyomatják. A nyomtatványt a Hortobágy című folyóirat kiadóhivatalával szétküldetik az érdekelteknek. Csanak József elnök bejelentette, hogy az Emlékkert Társulat pénztára 1375 frt 61 kr-nyi készpénzből áll, s addigi kiadásai 79 frt 36 krt tesz ki. Az Emlékkert társulat... ^Hortobágy. 1862. március 11. 2. év/. 14. sz. 109. 1. „AzEmlékkert társulat, a következő tárgyak felett intézkedett, f. hó 8-án tartott ülésében: Az Emlékkert javára rendezendő sorsjáték idejét, f. évi május hó 18-dik napjára tűzte ki, a mikor is a nyeremények egy, Farkas Ferencz, Kiss Sándor és Komlóssy Imre urak által rendezendő hangverseny alkalmával ünnepélyesen fognak kihúzatni. A'játszó sorsjegyek száma 5300, melyek kivétel nélkül mind, és úgy fognak játszani, hogy az először kihúzott szám, az először beadott és a »Hortobágy« ban 1 számmal jelölt nyereménytárgyat nyeri, a második húzásra kijelölt szám, a-dik nyereményt, és így tovább. Megjegyzendő, hogy az aláírási ívek szövege szerint, csak annyi tárgy volna kijátszandó, mennyi az eladott sorsjegyek árának felével ér fel (р. o. elkelt 1000 sorsjegyre, 500 frt értékű tárgy): azonban a Bizottmány, bár az eddig begyűlt nyereménytárgyak értéke, körülbelül egyarányú az eladott sorsjegyek értékével, azt határozta, hogy minden nyereménytárgy kijátszassék, még azon esetre is, ha több sorsjegy el nem kelne. Magának a nyilvánosan tartandó sorsjátéknak végrehajtásával Gelenczei Pál, Handtel Vilmos, Pálfy András, P flanschmied Kálmán és Somogyi János urak bízattak meg. Sorsjegyek kaphatók a bizottmányi tagokon kívül az »István« gőzmalom irodájában, Szepessy Antal, Márton László, Dáné István, Heinrich Ignácz stb. uraknál. A nyereménytárgyak valóban dús, 267
