A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

Közélet. — Hortobágy. 1861. november 10. 1. évf. 2. sz. 12. 1. A Hortobágy című folyóirat pontosan és részletesen tudósítja olvasóit a Debrecen város nagy gyűléstermében 1861. november 2-án tartott ülésen tárgyalt témákról. A témák közül kiemelve, ime az Emlékkertre vonatkozó, korabeli közlemény: „Olvastatik továbbá a szépítészeti szakbizottmány jelentése, a főiskola téren alakítandó Emlékkert ügyében. Egyhangú elismeréssel fogadtatik az Emlékkert társulat azon buzgó törekvése, hogy ama tért mostani elhagyatott, sőt botrányos állapotából kiemelvén, díszes viránynyá alakítsa, s ezáltal a város közönségének hasznot és élvezetet szerezzen, és nem csak az említett tér és azon fekvő őrház a társulatnak rendelkezése alá bocsáttatik, hanem a tiszti mérnök is utasíttatik, hogy annak, terve kivitelénél segédkezet nyújtson, az utak kellő szélességben meghagyására felügyelvén." A cikk sorai közül érzik az öröm, hogy a városi tanács magáévá tette az ügyet, olyanynyira, hogy egy szakemberét megbízott és felelőssé tett a végrehajtásért. A járda kellő szélességben való meghagyásának megpendítése a már háborgó kedélyek megnyugtatására szolgált. A háborgás nagysága bővebben kiviláglik a következő újságcikkből. Közélet.=Hortobágy. 1861. november 21. 1. évf. 3. sz. 20. 1. „Az emlékkert társulat választmánya buzgón működik a főiskolatér átalakításán. A kibocsátott aláírási ívek szépen telnek. Egy gyűjtő 100 db jegyet vett át (minden jegy ára egy forint), s harmadnapra már másik százért ment a társulat elnökéhez. A hatósági engedély már megérkezvén, mire e sorok közé tétetnek, akkorra talán a péterfiai őrzőház is elpusztíttatott, nagy fájdalmára a csavargók »osztályának«, és örömére minden jó ízlésű, becsületes polgárnak. Azon dicsőségből is rész jutott a teljhatalmú választmánynak, hogy szép terve kivitelénél akadályokkal kelljen küzdenie. Ugyanis a péterfia utczai lakók közül néhányan (többnyire olyanok, kiknek az eredeti terv ellen, úgy beadatásakor, mint a városi közgyűlés által lett elfogadtatásakor, tiltakozni elég alkalmok volt) utólagosan felszólalni szándékoznak, mert szerintök a most egyenesen futó burkolatnak, a társulat többsége által elfogadott s a városi közgyűlés által is helybenhagyott terv szerinti, töréses, új alkalmazása a járáskelés hátrányára történik. — Ha mostani faburkolat létrejötte előtt, ég tudja mennyi ideig, nem ugyanazon helyen járt volna a szekér, hol most az út, a leendő két kertecske között terveztetik, ha a felszólalók házaiktól kilátást rabolnának el az emlékkert bokrai, ha a gyalogjárók számára nem hagyatnának a kerten keresztül kényelmes átjárások — szóval ha a port, és a szélrohamot kivéve, más valakinek alkalmatlanságára lennének az oda ültetendő fák, füvek és virágok, — nem csudálnók, ha tiltakozással kellene találkoznunk: de midőn a tervezett kertben, a gyalogjárók útja szabadon vezetend keresztül, — midőn e térecskére közvetlen néző házak birtokosai annyira óhajtják e tér keleti részének is viránynyá alakulását, hogy ha az elmellőztetnék, vagy éppen nem, vagy igen kevéssel járulnának az emlékkert létesítéséhez, — midőn az ellenzők házai oly helyén esnek az utcának, hogy szép kilátásaikat ez ártatlan kert egyáltalán nem gátolja; nem bírjuk belátni, hogy azon egyedüli ok miatt, mert az ott járó szekereknek mintegy 12 öllel hosszabb utat keilend tenniök, a port és szelet nagyrészben meggátlandó díszítés ellen kikelni nem restéinek. — Részünkről csak sajnálni tudnók, ha ezen oknélküli ellenzés miatt a városi közgyűlés által is egyhangú helyesléssel, sőt mielőbbi kivitel reményében teljesen jóváhagyott tervnek életbeléptetése hátráltatnék. Egyébiránt — ha jól tudjuk — az emlékkertválasztmány minden erejével azon törekszik, hogy a véleményeket egyesítse és minden lehető igényt kielégítsen, (sőt azt halljuk, hogy már van is egy közvetítő terv, mely mindkét rész által való elfogadtatásra alkalmas), de ha ezt el nem érhetné, szilárdan szándékozik a megkezdett úton haladni, és úgy általános nézetek, mint hatósági helybenhagyás által szentesített czéljától el nem térend, a minthogy el sem térhet." Bízottmányi ülés 1861. november 22-én A tanácskozás lényege: A művészibben kidolgozott, immár harmadik tervrajzot a társulati elnök a városi tiszti mérnök által hitelesíttesse. Mivel néhány Péterfia utcán lakó polgártárs az eredeti körvonalak ellen felszólalt, az elnök a hitelesítéssel egyidejűleg rajzoltassa be a városi mérnökkel ,,a' főiskola téren alkalmazott csatornák, épület alapok, 's egyéb lehető akadályokat". Ezen az ülésen megjelent személyesen Skalniczky Antal pesti építész, akit beválasztottak 264 •;