A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

olvasmányos stílusban hordozzák, hogy minden cikknek íze, zamata van. Mindezeket az összetevőket nem tudja visszaadni a történetírás mai, szokványos előadásmódja, s kár lenne megrövidíteni az olvasót. Elsikkadna a történelmi légkör is. A bőséges cikkanyag önmagában is mutatja, hogy a helyi lakosság tájékoztatásában, az anyagi hozzájárulások gyűjtésében, az Emlékkert Társulat rendezvényeinek sikere érdekében, a helyi sajtó oroszlánrészt vállalt a társulattal vállvetve. A DEBRECENI EMLÉKKERT TÁRSULAT JEGYZŐKÖNYVEINEK KIVONATA ÉS A HELYI ÚJSÁGOK CIKKEI (1861—1890) Előleges értekezlet 1861. szeptember 15-én délután négy órakor Jelen voltak: Simonffy Sámuel, Szőllősy János, Kiss Sándor, Kacskovics Iván, Csányi Dániel, Csanak József, Farkas Ferenc stb. Hogy a stb. kiket, s hány embert takar, sajnos az a jegyzőkönyvből nem tűnik ki. Feltehető, hogy név szerint a rangosabb vagy népszerűbb személyek vannak említve. A társulat legelső „előleges" jegyzőkönyvéből megtudhatjuk, hogy már az első értekezletet megelőzte szervezőmunka a lakosság körében, s miután az eredményesnek mutatkozott, került sor társulat alakítására. íme a jegyzőkönyv kezdősorai: „Csanak József a' már házanként köröztetett felhívásból indulva ki, előadja, miszerint néhány lelkes tagnak még akkor, mikor a Csokonai-szobor eszméje megpendíttetett, felvillant agyában azon eszme, hogy a' főiskolatér oly helyiséggé változtatnék át, hol a' haza és tudományok körül magoknak, különösen városunkban nagy érdemeket szerzett emberek emlékszobrai álljanak, 's most, midőn a' főiskola épülete a' tudományok méltóságához 's a város díszéhez illőleg átalakíttatott, elérkezett azon idő midőn a' már megszületett eszme ténnyé kell, hogy legyen. Annálfogva ezt indítványozza: alakuljon egy társulat, melynek célja a főiskolatér átalakítása, 's a' mennyiben ezen társulat tagjai a Csokonai-szobor előállíthatására tényleg befolytak, az ezen czélra eddig gyűlt pénz felől biztos tudomás szerzése, illetőleg a Csokonai-szobor felállításának munkába vétele 's befejezése lenne." Az idézetben előforduló „főiskola" kifejezés a mai Református Kollégium korabeli, közhasználatú megnevezése. Ugyanis a kollégiumban a legalsó foktól a legfelsőig, az akadémiai fokig folyt a tanítás évszázadokon át, 1949-ig. A „korszerű és üdvös indítványt" a jelenlévők osztatlan lelkesedéssel fogadták, s elhatározták, hogy a társulat egyelőre ideiglenes elnököt és jegyzőt választ. Az összegyűltek a korelnöki szék elfoglalására Szőllősy Jánost, a „jegyzőtoll vezetésére" pedig Varga Józsefet kérték fel. A két megválasztott tisztségét elfoglalta, s ezzel a társulat ideiglenesen megalakultnak tekintette magát. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen az egyesület avagy társulat neve? „Amennyiben ez idő szerint főczél emlékek emelése, Csányi Dániel úr javaslatára az »Emlékkert társulat« név fogadtatik el.« Szó szerint idéztük ezt a mondatot annak kiemelésére, hogy bár a társulat Emlékkert nevet viselt, s emlékkertet kívánt létrehozni, de nem ez volt a főcél. A társulat az Emlékkert létrehozását előmunkálatnak tekintette a főcélhoz. Megteremteni a méltó környezetet az emlékművekhez. A korelnök indítványozta, hogy hozzanak létre egy bizottmányt, amely dolgozza ki a társulat céljainak eléréséhez a megfelelő tervezetet és az alapszabályt. A bizottmány elnökévé Farkas Ferencet, tagjaivá Kiss Sándort, Csányi Dánielt, Simonffy Sámuelt, Komlóssy Imrét, Kacskovics Ivánt és Csanak Józsefet választották. Munkálataik elkészítésére két hetet kaptak, azzal, hogy a következő értekezleten, szeptember 29-én mutassák be. 258