A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Tallózás a Déri Múzeum gombagyűjteményében

Debrecen városának tulajdonába 1679-ben mint zálogjoggal bíró terület, majd 1854-ben véglegesen került. Egy 1882-es felmérés szerint az erdő fő fafaja a szil (Ulmus minor) és a kocsányos tölgy (Quercus robur) voltak. Mai állománya erősen ligetesedéit. Tisztásain a sziki erdőssztyepprét (PeucedanoGalatelletum) igen magasra megnövő állományai mellett a sziki gyepvegetáció, elsősorban az ürmös-szikes (Artemisio-Festucetum) növényeivel találkozhatunk. Az erdő lágyszárú szintjében tavasszal az odvas keltike (Corydalis bulbosa) gyakori. Itt virágzik a ritka agárkosbor (Orchis morio) és a zergevirág, a (Doronicum hungaricum) is. A sziki erdőssztyeppréteken ősszel nagy tömegben virít az igen dekoratív réti őszirózsa (Galatella punctata) és a sárga őszirózsa (Lynosiris vulgaris). A talaj magnéziumszikessége gátolja az erdőfelújításokat, a rajta növő faállomány csenevész, hamar kipusztuló. Az erdő gombavilágára a Boletus fajok, különösen a Boletus calopus, a Collybia fajok (Collybia radicata), a Lepiota, a Polyporus (Polyporus sulphureus), az Agaricus és a Mycena fajok jellemzőek. Tiszacsege A Közép-Tisza-vidék jelentős települése. 23 531 kat. hold területű határa és 7015 főnyi lakossága az ország 3221 települése közül a 184. helyre sorolását teszi lehetővé. Hajdú-Bihar megye északnyugati csücskében fekszik, a borsodi Ároktő, a hevesi Dorogma, a HajdúBihar megyei Margita, Ohat-Pusztakócs, Egyek, illetve Telekháza határaival szomszédos. Tiszacsege határában a legjelentősebb környezeti tényező a Tisza közelsége. Egykor a folyó hatalmas kanyarulatokkal folyt itt, s a gyakori árvizek, a folyó mederváltoztatásai alakították a felszínt. 1854-ben vágták át a falu melletti nagy kanyart, majd 1855—1856-ban megépültek az új mederhez tartozó gátak is. 1883-ban elkészült a Hataj-patak medrét követő csatorna, mely a belvizek levezetését tette lehetővé. Ma ezt a feladatot is az Árkus-csatorna vette át. A falu feletti Tisza-kanyarulatot, amit Csorottyánnak neveztek, 1966-ban csapolták le. Az emberi hatások tehát igen erősen érvényesültek ezen a gyűjtőterületünkön. Gyűjtéseinket a mai ártér területén végeztük, ahol vizsgáltuk a parti füzesek (Salicetum triandrae), az ártéri rét (Alopecuretum pratense), az ártéri fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae fragilis) és a ma már csak kis foltban meglévő ártéri kőrises erdő (Fraxino pannonicaeUlmetum) gombavilágát. Ennek a jelentős nagyságú területnek egyik legszebb része az 1972 óta védett NagyKácsás és Kácsa-sziget, ami ártéri tölgy-kőris-fűz erdő (Fraxino pannonicae — Ulmetum pannonicum). Gombáira a Lepiota (Lepiota naucina), a Polyporus, a Calvatia fajai jellemzőek. II. A GYŰJTEMÉNY BEMUTATÁSA, RENDSZERE A gombákat általában gyakorlati és tudományos szempontból szokás felosztani. A gyakorlati felosztás a könnyű és biztos felismerést, a pontos meghatározást segíti elő. A tudományos felosztás fejlődéstörténeti szempontból osztályozza a gombákat. Mi mind a két szempontot figyelembe vettük. A tudományos felosztás szerint gyűjteményünk gombái a 2. törzs (Mycophita) 3. osztályába: Ascomycetes — Tömlősgombák és a 4. osztályába: Basidiomycetes —• Bazidiumos gombák tartoznak. Gyakorlati szempontból a határozókönyvekre hagyatkoztunk. 22