A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Benkő Éva: Egy debreceni kereskedőcsalád felemelkedése a XIX. században

örökíthető ingó és ingatlan vagyon összértéke 21 576 forintot tett ki. A vagyont alkotó lakóházat 3500 forintért, a hozzá tartozó kaszálót 300 forintért, a hegyi szőlőt 2500 forintért, a kerti szőlőt 1500 forintért, a tanyaföldet 5200 forintért értékesítették. Az állatállomány sorsáról az összesítő feljegyzés külön nem tett említést, viszont leltárba került 849 forinto érő kötvény és 8369 forintnyi készpé z. A hagyományozok nem kevés adósságot is hagytakhátra örököseiknek, pontosan 8464 forintot. Ez utóbbi adat világosan bizonyítja azt a jól ismert tényt, hogy a vagyon gyarapításának egyik korabeli természetes segítőeszköze a pénzkölcsönzés volt. Jelen esetben az örökösök — minden mozgatható vagyont pénzzé tevén — az egyezkedéssel egy időben a meglévő tartozásokat kifizették a hitelezőknek. Erre utal a testvérek között létrejövő egyezséget hitelesítő irat, az osztálylevél szövege: „Szabad Királyi Debretzen Városában Czegléd uttzaba a 164 szám alatt lakó Néhai Es. Kardoss Jánosné Olajos Erzsébet Édes Anyánk halála után maradt ingó és ingatlan javakat pénzzé tevén, az bejött massából elébb is a közönséges terheket kifizetvén, osztállyra kiküldött Senator Lukatsy András úr kezéből mi alább írt testvérek osztályba jutott részünket ki-ki a leírt summába és renddel kezünkhöz vettük, meg és mérjük. Debretzen 12. Április 1831."

15 A Kardos testvérek között az „osztály" tehát végrehajtatott, s közülük négy azonnal kézhez kapta az őt megillető jussát. Örökösök: WRf kr Kardos Zsuzsanna (Szikszai Dánielné) 3445 57 Kardos Julianna (Bende Péterné) 3445 57 Kardos Rozália (Szőke Dánielné) 3445 57 Kardos László+Házasságára 3445+250 57 A két legkisebb gyermek, a 22 éves József és a 17 éves Zsófia osztályrésze gyámjaik kezelésébe került, mely kezelés felett az ellenőrzést a város által kiküldött esküdt Vecsy József árvainspektor végezte. A szülők által hátrahagyott javak egyhatod része a nagyobbik fiú, az akkor 27 éves László számára adtak alapot az új, önállósult élet megkezdéséhez. A rendelkezésére álló összeget nem is hagyta sokáig befektetés nélkül, s nem követvén atyja foglalkozását, kereskedői pályára lépett. Újfajta vállalkozása tudatos választás volt, nem a kényszerűség sodorta az ifjút a családi tradícióhoz nem köthető foglalkozás felé. Egy véletlenül előbukkant feljegyzés ugyanis arról tudósít minket, hogy Kardos László 1822-ben, 18 éves korában Horváth József kalmárnál felszabadult, s hogy 1830-ban már a Kalmár Társaság tagjai közé is felvétetett.

16 Nyilvánvaló, hogy 1831-ben az önálló életpálya és hivatás kiválasztása előzetes megfontoláson, elhatározáson, szülői jóváhagyáson alapult, s ezért célszerű a döntés egyéni és általános gazdaságtörténeti vonatkozásait nyomon követni. Vegyük szemügyre először az egyéni indítékokat, melyek közül az egyik az lehetett, hogy Kardos László lehetőségeit megfontoltan mérlegelve belátta: az öröklött gazdaság birtoktestje és állatállománya hat gyermeket illetett meg, így az egyes gyermekre szálló felaprózódott vagyoni hányad nem biztosított elegendő alapot a gazdálkodás további eredményes folytatásához. Természetesen e meggondolás vezette testvéreivel együtt ahhoz a megoldáshoz, hogy az ingó és ingatlan vagyoni örökséget forgatható, befektethető készpénzzé tegyék. Ugyancsak a megélhetés, a biztos egzisztencia megszerzésének gondjaként jelentkezett számára a nősülés, amelyre pontosan ebben az időben került sor, s amelyhez házat, de elsősorban megbízható foglalkozást kellett teremtenie. Debrecen egyik híres alakjának, Könyves-Tóth Mihálynak 17 éves hú15 Uo. 16 Ezekre az adatokra Nagybákay Antal bukkant rá édesapja jegyzetei között. Idős Nagybákay (Rickl) Antal feljegyzései igen értékesek, mivel a Kereskedő Társulat két világháborúban megsemmisült iratanyagából származnak. Külön köszönet szíves közlésükért. 226