A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Takács Béla: Török hímzések, keleti szőnyegek a tiszántúli református templomokban

rokból és a felezővonalból szétágazó piros, kék, zöld, aranyszínű tulipánok, szegfűk indulnak a középrész felé. A felezővonalban álló csokor nagyméretű, stilizált datolyához hasonló virágban végződik. Középen nagy piros kör, ezen belül kisebb kör helyezkedik el, amiből küllős elrendezésben tulipánok, szegfűk, ágas virágok nőnek ki. A belső körben piros-kékarany pontocskák vannak, illetve az egész terítő felületén szétszórva apró aranypontocskákat láthatunk (2. kép). A kispaládi török térítőről idézzük Palotay Gertrud véleményét: „Egészen szőnyegszerű hatású a kispaládi kendő... a merev és inkább vaskos szárak a korai török kendőknek stílusát mutatják... A mozdulatlan merevség érzését a körülkerített középrész díszítménye is fokozza... Érdekes, hogy a keretben ugyanazok a díszítmények ismétlődnek, kisebb méretben, amelyek a kendő mezejében vannak. Ez régi török kendőkön gyakori díszítésbeli eljárás... A kispaládi kendő különleges dísze, hogy a színes selyemmel hímzett felületet helyenként apró, aranyfonállal dolgozott pöttyökkel varrják át. Ez a díszítési mód véleményünk szerint nem egyéb, mint a török hímzések gyakori islóggal, kerek, lapos fémpikkelyekkel való átvarrásának utánzata."

6 Szakértői megállapítás szerint tehát a csengeri és a kispaládi terítő a korai, XVI—

XVII. századi török hímzések csoportjába tartozik, mintáik és ezek elrendezése egészen különleges. A harmadik terítő 1976-ban került a múzeum gyűjteményébe a Szabolcs megyei Nyírlövőről. A fehér szádaanyagú, 87 x 56 cm nagyságú terítő négy oldalán vékony, kék színű selyemfonállal varrt csík húzódik. A terítő két végét három nagy, halványbarna, kék, zöld, ekrü, aranyszínű skófiummal hímzett stilizált virágbokor díszíti. Az egy tőből kinövő és két oldalra hajló virágok között kis levelek és bimbók láthatók. A terítő középrészén 3—2—3-as elosztásban a végeken levő virágokhoz hasonló egyes virágszálak helyezkednek el három sorban. A minták elrendezése alapján a nyírlövői török terítőt a pesgir kendők csoportjába sorolhatjuk, amely textíliáknak általában csak a két végét látták el színes hímzéssel (3. kép) Hermánszegről (Szatmár m.) 1978-ban került a múzeum gyűjteményébe a negyedik török hímzés. A 92x97 cm nagyságú, két szélből összevarrt, fehér szádaanyagú terítő négy oldalát vékony, kék színű selyemcsík keretezi. A négy sarokban egymással szembeforduló, zöld selyemmel hímzett ívelt száron piros-ekrü színű apró virágok helyezkednek el. Ezen belül az ugyancsak ívelt formában vörössel hímzett, fogazott mintájú keretbe foglalt mezőt piros-kék-ekrü-zöld színű virágos ág tölti ki. A nagy mintából kétoldalt ugyanilyen színű virágos ág nyúlik a középrész felé. Az oldalak felezővonalánál ívelt zöld színű száron kék virágok sorakoznak, a középrészen ekrü színű, zöld szárú virágos ágat látunk. A nagy mintából itt is egy-egy piros, ekrü színű nagy virág ágazik a középrész irányába. A terítő közepén nyolcágú, cikcakkos tagolású, kék színű csillag helyezkedik el, benne egymással szembeforduló két nagyobb méretű, pirossal hímzett, fogazott szélű levélmotívum, amelyeknek belső mezőjét piros-ekrü-zöld színű virág és bimbó díszíti. A csillag négy ágába ekrü-zöld kisebb virágokat hímeztek (4. kép). Szoros rokonságot mutat a hermánszegi terítő mintáinak elrendezése a Palotay Gertrud által leírt abaújvári és a dányáni (Erdély) református eklézsia úrasztali térítőjével, melyek a XVII. századból származnak, és török felirattal vannak ellátva. A két terítőt Palotay a 10— 11. képen mutatja be. Bár a hermánszegi terítőn török felirat nincs, azonban a minták, ezek elrendezése alapján bízvást kimondhatjuk, hogy ez a textília is a XVII. századból való, és a különleges török hímzések közé tartozik. Mint érdekességet megjegyezzük: ez a ritkaságnak számító terítő csak 1835 óta volt a hermánszegiek birtokában. 1835. jan. 13-án a parókia leégett, az úrasztali felszerelések az eklézsia ládájában elpusztultak, csak az aranyozott ezüstpoharat találták meg a hamuban. A szomszéd eklézsiák siettek a kárvallott gyülekezet segítségére, de a gyülekezet tagjai is 6 Palotay: i. m. 36—37. 377