A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

szerint az 1. táblázatban foglaltaknak megfelelően alakult a polgártaksa összege Debrecenben.

77 1. táblázat A polgárok díjtételei 1778—1848 között Év Taksa összege részletezve Év (Rft) 1778—1785 4 6 (polgárfi) (vidéki+új debreceni) 1786—1799 4 (valamennyi egységesen) 1800—1822 4 8 25 (polgárfi) (helybeli céhtag) (más idegen) 1823 4 6 8 25 (polgárfi) (debr iparos) (debr. egyéb) (külső) 1824 6 (helybeli) 12 (külső) 1825 6 12 50 (polgárfi) (helybeli céhtag) (más idegen 1826—1829 6 (debreceni) 12 (külső) 1830—1848 6 12 50 (polgárfi) (debr. iparos) (egyéb debreceni -} + külső) Az összeállításból nemcsak a taksa változatossága tűnik ki, hanem az is, hogy a XVIIL század végén az egységesítési szándék is jelentkezett. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy a kezdeményezés a helytartótanácstól indult ki, s valamennyi magyarországi városra egységesen állapította meg a 4 Rft-ot. Ebben az időszakban már erőteljesen érvényesült a királyi városok felett a központi kormányszékek felügyeleti és irányító befolyása. Jellemző módon 1733-tól a helytartótanács megkövetelte a városoktól, hogy az új polgárok névsorát rendszeresen terjesszék elé.

78 A városok azonban — Debrecen is — a polgártaksa megállapításában szívesebben éltek saját elgondolásaikkal, s erre a célszerűség és a differenciáltság volt a jellemző. Előnyben részesítették az ún. polgárfiakat. Ismeretes ugyanis, hogy a polgárjog — eltérően a nobilitástól — nem öröklődött. Általában a legalacsonyabb taksa fizetésére kötelezték őket. Viszonylag kisebb összeget állapítottak meg az iparosok számára is, nyilván azzal a határozott szándékkal, hogy az ipari munkaerő megfelelő szinten tartását biztosítsák. Ellenben a kívülről való más foglalkozásúak beáramlása elé úgy is gátat kívántak emelni, hogy polgárjogi taksájukat a helybeliekéhez képest többszörösére növelték. Valójában tehát a differenciált polgártaksa bizonyos szabályozó funkciót töltött be a város társadalmi és népesedési mozgásában. A polgártaksa ugyanakkor a város jövedelmét is gyarapította. Nagyságrendjét a 2. táblázat érzékelteti.

79 A város egész háztartását tekintve nem volt ez nagy összeg, mindössze évi 547 forintos átlagbevételt jelentett, s az összes jövedelem 0,2—0,3%-ának felelt meg.

80 Elsődleges célja nem is a város bevételeinek növelése volt, de ilyen szempontból sem hagyták kiaknázatlanul. A polgártaksa fizetése alól a tanács nagyon ritkán adott felmentést, csak olyan esetekben, amikor „tiszteletbőr' ajándékozta a polgárjogot. Az 1800—1848 közötti fél évszázad77IV.A.1011/S/2. 78 hányi Béla: i. m. (A polgárjog...) 43—44. 79 Lásd 77. jegyzet. 80 Rácz István: A városgazdálkodás. In Debrecen története. II. Debrecen, 1981. 256. 88