A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Történelem - Rácz István: A cívis fogalma
A városok kapuit — így Debrecenét is — az 1840:29. te. nyitotta meg a zsidó beköltözők előtt. Ez a törvény megengedte, hogy az országban „akárhol szabadon lakhassanak", tehát értelemszerűen a városokban is, ha valami erkölcsi kifogás nem merül fel velük szemben. 55 A debreceni magisztrátus külön 8 pontból álló eljárási szabályzatot dolgozott ki a zsidó bevándorlók kérelmeinek az elbírálására, de ebben a polgárjog megszerzéséről nem esett szó. Az 1840-es években ugyan megkezdődött a zsidók betelepedése Debrecenbe, de rendi jellegű polgárjoghoz már egyetlenegy sem jutott közülük. Különben is 1848 előtt alig kétszáz zsidó költözött be a városba. 56 A görögöket és a zsidókat a debreceni cívisek a polgárjog gyakorlásából elsősorban a kereskedelmi konkurencia miatt rekesztették ki. Azt is sérelmezték ugyan, hogy a város szép politikai és eklézsiai rendjét felforgatnák, de igazi nyomós okként mindkét esetben a veszedelmes kereskedelmi versenytárs szerepét emlegették. „Kereskedő és mester embereink boszszuságára, sérelmére, kárára, mindenféle, kalmárokat és mester embereket illető marháknak, portékáknak árulására szabadság adatott vala" számukra — foglalja össze tömören Pósalaki János, a város nótáriusa a görögök 1690. évi privilégiumából fakadó kalmársérelmeket. 57 A debreceni kalmárok 1829-ben a zsidók ellen is lényegében hasonló panaszokat hoztak fel. Tudomásuk szerint a zsidók a környékbeli nemesi fundusokon kocsmabérlőként vetették meg a lábukat, „akik onnét, mint egy központból, a spekulációt a városban kezükbe ragadják és alattomban kalmári portékákat is árulgatnak". 58 A polgári közösség egységét Debrecenben nemcsak a gazdasági tényezők bástyázták körül, hanem a vallási azonosság is. A város lakosai, így polgárai is, a reformáció során teljes egészében a refoimátus hitet vették át, s ezt a vallási egységet a XVIII. század elejéig meg is tudták védelmezni. A polgárjog megszerzésének egyik — talán mindennél természetesebb — kritériuma a protestáns vallás volt. Ezt a vallási egységet a városban a bécsi kormányzat katolizációs törekvése törte meg. A város vezetői 1693-ban azzal a feltétellel tudták a befészkelődött görögök háztelekvásárlásának a jogát visszavonatni, hogy ugyanakkor kötelezettséget vállaltak arra, hogy a hazafias római katolikusok számára házak és más polgári telkek szabad vásárlását engedélyezik. 59 A szabad királyi városi rangot becikkelyező 1712/15. évi törvény is a re mai katolikusok befogadására kötelezte Debrecent. 60 Azzal a feltétellel kapta meg a szabad királyi jogállást, hogy a katolikus plébánia és a Szent Ferenc konventje számára helyet ad. Tehát a debreceni polgárok a görög kereskedők kiszorításáért és a szabad királyi városi rangért nemcsak nagy pénzösszegeket áldoztak, hanem ezt a többletárat is fizették. A városi vezetés a törvény előírásainak azonban csak lassan és sok huzavona közepette tett eleget. Hosszú éveken keresztül egyetlen katolikus polgárt sem fogadott sorai közé. A helytartótanács, amikor 1738-ban ellenőrizte a városok új polgárainak a névsorát, úgy találta, hogy Debrecenben 1733—1737 között 355 új polgárt vettek fel, de az öt év alatt „inter quos nullus catholicus comprehenditur". 61 Az udvari politika a városi vezetésnek ezt a szívós ellenállását végül is úgy törte meg, hogy a város legfelső vezető testületébe, a magisztrátusba kötelezően előírta katolikus szenátorok beválasztását, mégpedig 1767-ben négyet, 1774-től pedig hatot. 62 Az 1785. évi összeírás arról tanúskodik, hogy ezt a királyi rendelkezést következetesen végre is hajtották: a 13 szenátor közül 7 követte a református vallást, 55 Magyar törvénytár 1836—1868. Bp., 1896. 174—176. 56 Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok. In Rácz István szerk.: Debrecen története II. (Debrecen, 1981.) 46.; Gonda Moshe Élijáhu: i. m. 34. százra becsüli a lélekszámukat. 57 Idézi Zoltai Lajos: i. m. (Debrecen város százados küzdelme.) 25—26. 58 Idézi Gonda Moshe Élijáhu: i. m. 24—25. 59 Zoltai Lajos: i. m. (Debrecen város százados küzdelme.) 29—30. 60 1715:108. te. Magyar törvénytár 1657—1740. Bp., 1900. 522—523. 61 hányi Béla: i. m. (A városi polgárjog.) 45. 62 Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig. Gazdag István szerk.: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. (Debrecen, 1974.) 74. s köv. 85
