A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

XVIII. században bármennyire is bizonygatták, hogy már Zsigmond király idejében elnyerte a királyi városi rangot.

10 Visszakövetkeztetések útján az is bizonyítást nyert, hogy Debrecen városi fejlődésére a budai jog volt nagy hatással.

11 Arra nézve, hogy a városban a polgárjog milyen fejlődési fokokon keresztül jutott el a polgári közösség kialakításáig, semmi támpontunk nincs. Az első adatok a debreceni polgárokról, akikről ténylegesen ki is mutatható, hogy a rendi értelemben vett polgárjoggal éltek, a XVI. század közepéről szólaltathatók meg. Ekkor már nemcsak a polgár terminológia megjelenéséből következtethetünk, hanem annak a formai és tartalmi elemei is elénk tárulkoznak. A közgyűlési jegyzőkönyv 1556. április 28-i egyik bejegyzésében azt olvashatjuk, hogy a szomszédos Zelemérről Dersi Ferencet felvették és besorolták a város polgárai közé, aki ez alkalommal saját szavával és nyelvével kijelentette a tanács előtt, „hogy bármi ezen város hasznára és szükségére tartozik, akár bármely adófizetés, akár bármiféle szolgálat, igérte, hogy kész lesz magára vállalni, ameddig a körünkben lesz, azokat mindig kifogás nélkül megadja és a szolgálatot teljesíti".

12 Több ilyen adat ez idő szerint ebből a korból még nem került elő, azonban nincs kizárva, hogy a jegyzőkönyvek Balogh István és munkatársai által végzett, minden részletre kiterjedő további regesztálása nyomán bővíteni lehet a körét. De önmagában véve az idézett jegyzőkönyvi részlet is annak bizonyítéka, hogy a polgár és polgárjog fogalma ekkor már teljesen kialakult formában élt a városban, úgyannyira — erről később még részletesebben szólunk —, hogy a polgárok közé való felvétel feltételei a további évszázadokban sem igen változtak. Azt a kérdést azonban, hogy ezzel az adattal valójában egy kialakulási folyamat betetőzését érjük-e tetten, vagy már régebben megszilárdult gyakorlat egyik példáját regisztráljuk, nyitva kell hagynunk. Ez idő szerint tehát egyértelműen csak azt állapíthatjuk meg, hogy Debrecenben a XVI. század közepétől rendelkezünk a polgárra és polgárjogra nézve kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal. A polgári elem a török hódítás korában sem tűnt el a városból, mert a hódító hatalom a társadalmi szerkezetén nem változtatott, sőt — miként ezt egy 1678. évi jegyzőkönyvi bejegyzés is tanúsítja — a törökök „privilégiumainknak megtartására magokat obligálták".

13 Sok jel mutat arra, hogy a város autonómiája a 150 éves török uralom idején teljesedett ki igazán, s ebben az önigazgatásban a polgároknak komoly szerepük volt. Nemigen változtatott a polgár jogállásán Debrecenben az 1693. évi új városi privilégium sem. A kiváltságlevél Debrecen város „hű polgárainak és lakóinak" azokat az előjogait és mentességeit sorolta fel, amelyekkel már előzőleg is éltek (kilenced, harmincad és vámfizetés alól felmentés, pallosjog gyakorlása, húsmérés és vámszedés joga), s mindezekhez még általánosságban hozzáfűzte, hogy a királyi városok közé való beiktatással — a többi civitáshoz hasonlóan — „élvezhessenek minden más jogokat, mentességeket, szabadalmakat, menetességi és szabadalmi előjogokat, törvényeket és szokásokat".

14 A rendi igényű debreceni polgárjog történetének záró időhatárát — mint utaltunk rá — a többi városéhoz hasonlóan — az 1848-as törvények vonták meg. Amíg tehát a polgárjog 10 „Szabadsága felől pedig a nemes városnak nem úgy gondolkozzék az ur, mintha 1715-be számláltatott volna a királyi városok közé, mert azt még Zsigmond császár idejében meg nyerte vala, de hogy a mohátsi veszedelem után következett bokros háborúk miatt azzal nem élhetett, hanem erő és hatalom által, majd egy, majd más embernek a kezében esett, ezért szabadságát el nem vesztette. .." Domokos Márton főbíró levele az enyedi kollégium gondnokához 1737. dec. 30. IV. A. 1011/m/3. 11 hányi Béla: Debrecen és a budai jog. (Debrecen, 1924.) 12 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei. Sorozatszerk.: Gazdag István. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai. 1—6. sz. A továbbiakban Dv. jkv. +kötetszám feltüntetése. Dv.jkv. 7., 657/5. (6.1.) 13 1V.A. 1011/a/20. P. 147. 14 Szűcs István: Debrecen város történelme. II. (Debreczen, 1871.) 497—504. 79