A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Régészet - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1981–1985 (Leletkataszter)

HENCIDA — Szakona. A hencidai termelőszövetkezet területén komplex meliorációs munkálatok során régészeti leletek kerültek elő, melyekről Jäger Rudolf főagronómus értesítette a múzeumot. A lelőhely teljesen lepusztított, ahol csak szórványosan előforduló jellegtelen neolit cserepeket és keltajellegű korongolt kerámiát gyűjthettünk. Egyetlen helyen találtunk kelta cserepekkel kirakott roncsolt tűzhelytöredéket. Az az objektum,mely az ott dolgozó munkások figyelmét felkeltette, egy földbe mélyített hombár vörösre égett falának a körvonala volt. Kibontáskor kiderült, hogy kb. 2 cm vastag, 80—88 cm átmérőjű, 40 cm mély, csonkakúpos, igen erősen megégett üres edényről van szó, mely anyagából ítélve a középső neolitikumba sorolható. Az edény kiemelése után megfigyelhettük, hogy a gödröt, amelybe beleállították, előzetesen kiégették, s az edény szája körül mutatkozó vörösesbarna égett gyűrű az edény számára ásott gödör széle. HORTOBÁGY — Máta. A Hortobágyi Állami Gazdaság területén, 02665 hsz.-mal jelölt táblában új földértékeléshez ásott gödörrel császárkori telepet bolygattak meg. 60 cm mélyen a gödör falában egy átvágott kemence 4 cm-re átégett fenekét figyelhettük meg. A kitermelt földben szürke és vörös korongolt edények duzzadt peremű töredékei és korongolatlan házi kerámia volt. A helyszíni szemle után a gödör vissza temetését engedélyeztük. — Máta, Szeghatár-halom. A Pap erét a Szeghatár-halom mellett egy 1921-ben készített, a régi halastavat a Hortobágy folyóval összekötő csatorna metszi. Ennek kotrásakor figyeltek fel a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei a csatorna partjára kitúrt embercsontokra, téglatörmelékre. Jelentették a Déri Múzeumnak, s 1985 júliusában régészeti-honismereti tábor keretében középiskolás diákokkal, majd 5 felnőtt munkással a Hortobágyi Nemzeti Park anyagi támogatásával feltárást végeztünk a területen. A csatorna északi partján végzett kutatás eredményesnek bizonyult. A magassági ponttal megjelölt halom mellett, a csatorna partjával párhuzamosan nyitottunk egy — I. szelvény — 4x8 méteres, majd erre merőlegesen egy — II. szelvény — 11 x 9,5 méteres szelvényt. A két szelvényből XI—

XIII. századi sírok kerültek elő. A II. szelvényben döngölt agyag alapozású, vakolt falmaradványú, eredetileg hatszögletű templomalap került elő igen roncsolt állapotban. A XI. század második felére datálható kis templom átmérője 8,5 méter, a falalapozás szélessége 1—1,20 méter. Tőle nyugatra 1—2 méterre találtuk meg a XII. századi döngölt agyag alapozású másik templomot felmenő téglafallal, patkó alakú szentéllyel. A templom méretei: teljes h.: 7,80 méter, sz.: 4,40 méter, falsz.: 80 cm. A két templom körötti temetőből 48 sírt sikerült feltárnunk. A sírokból S végű hajkarikák, bécsi dénárok, valamint egy ezüst fejesgyűrű került elő. Az 1261. évi oklevél alapján a templomok a XIV. század végére pusztásodott Papegyháza faluhoz tartoztak. A régészeti feltárást követően 1985 október-novemberében a Hortobágyi Nemzeti Park anyagi támogatásával sor került a XII. századi templom műemléki bemutatásra alkalmas helyreállítására az eredeti falmaradványok konzerválása után. KÖRÖSSZAKÁL — Gál-tanya (Kossuth Tsz, központi tanya). A megnyitott és csaknem egy évtizede művelt homokbánya leleteiről csak 1982-ben szereztünk tudomást. Tiszai és bodrogkeresztúri kultúrához tartozó edénytöredékek, valamint császárkori telep és germán temető leletanyaga került múzeumunkba. (13—17. kép) 51