A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén

Bécsbe, egy a pesti Egyetemi Könyvtárba került — a Helytartótanács közvetítésével. A kiadványokat itt is és Bécsben is átnézték. Ha kifogás merült fel, az illetékes cenzort felelősségre vonták, esetleg el is mozdították.

96 Igaz ugyan, hogy ez a könyvet vagy a lappéldányt már nemigen érintette, de a cenzorokat fokozott, sőt túlzott óvatosságra kényszerítette.

97 A cenzúra, az állami felügyelet kiterjedt a színházi előadásokra is. Az 1799. február 26-i és az azt megerősítő 1816. április 16-i helytartótanácsi rendelet előírta: mind az eredeti, mind a fordított munkákat bemutatás előtt engedélyeztetni kell a helyi cenzorral, vagy ha ilyen nincs, a városi vagy községi hatósággal; minden színtársulat köteles beterjeszteni — felülvizsgálat végett — az előadott darabok jegyzékét; a városi rendőrbiztosnak mindenkor szabadjegy jár stb.

98 Talán a könyv- és újságrevíziónál is nagyobb kárt okozott, hogy a bécsi kormányzat csak kivételesen engedélyezte a külföldi utazásokat. Politikai és ideológiai megfontolások vezették, ugyanis a külföldről hazatért papokban, professzorokban stb. a felvilágosodás, a racionalizmus, sőt a forradalmi gondolkodás potenciális képviselőit látta. Az 1809. december 7-i rezolúció szerint útlevelet csak a király adhatott ki. A korábbi korlátozások után 1819. augusztus 30-án I. Ferenc teljesen megtiltotta a protestánsoknak a külföldi egyetemek, akadémiák látogatását.

99 A katolikus püspökök már 1802 óta nem küldhettek növendékeket a római St. Apollinaris-kollégiumba.

100 A kortársak is úgy vélekedtek, hogy az uralkodói rendelkezés csorbítja a tanulás, a művelődés szabadságát, akadályozza „az ember önmaga-tökéletesítésének kötelezettsége" teljesítését,

101 gátolja a külfölddel való kulturális érintkezést, a hazai tudományosság felvirágoztatását.

102 A tudományos fejlődéssel való lépéstartást tovább nehezítette, hogy 1813-tól a külföldi tudós társaságoknak is csak előzetes királyi hozzájárulással lehetett tagja magyar ember.

103 A külföldi szellem behatolását, a haladó gondolatok megismerését azonban nem lehetett meggátolni, mint ahogy a cenzúra szabályait is mind gyakrabban kijátszották. Könyveket, újságokat csempésztek be, néhányan eljutottak a polgári fejlődés élvonalába tartozó országokba, gyarapodott a széles látókörű, a korszerű eszmékre fogékony, alkotó egyéniségek száma. Összegzés Hogyan értékelhetjük, minősíthetjük a magyarországi művelődési állapotokat az 1820-as évek derekán? Abszolút mérce nem lévén, csak viszonyítani tudunk. Viszonyítani a külföldhöz, a hazai fejlődés korábbi szakaszaihoz és az akkori társadalmi igényszinthez. Bár a külfölddel, jelesen az európai országokkal való összevetés sem egyszerű, a statisztikai mutatószámok

104 és a korabeli leírások alapján bizonyítottnak vehetjük Wesselényi Miklós ítéletét: ,,a' tudományok, mesterségek, 's művészségben sok más nemzetnél hátrább vagyunk. . ."

105 De igaza lehet a kortárs Dóczy Józsefnek is, aki szerint hazánk „a' tudományi míveletre nézve [...] ugyan tsak többeket feliül halad.. ."

106 Azaz Magyarország a művelő96 Sashegyi, 1938. 16—17. 97 Felhő—Vörös, 1961. 219—220. 98 Bayer, 1887. 2. köt. 298—301., 314. 99 Klein Gáspár: Az állami protestáns egyetem eszméje a Habsburgok alatt a XVIII. és XIX. században. (Debrecen, 1930.) 23—28., 31.; Ogy írásai 1825—27. 1. köt. 412. 100 Hermann—Artner, 1938. 286. 101 Ogy írásai 1825—27. 1. köt. 162. 102 1825-dik esztendőben Szent-Mihály havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország gyűlésének Jegyző könyve. (Posony, 1826.) 1. köt. 562.; Ogy írásai 1825—27. 3. köt. 1510., 2. köt. 70. 103 Győry, 1935. 329. 104 Malchus, G. A.: Statistik und Staatenkunde. (Stuttgart und Tübingen, 1826.) 574—588. 105 A Balítéletekről с könyvéből idézi Trócsányi, 1965. 137. 106 Dóczy, 1830. 73—74. 453