A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

Az összkiadás elé Összefutnak a kicsapatást övező eseményekben a költő fejlődésének szálai, s megtörve vagy töretlenül úgy futnak tovább, ahogyan a búcsúzóbeszéd mintegy jelképezi. A kritikai kiadásnak végre tisztáznia illik, hogy mit is mondott el. Beleértve, hogyan értsük az elmondott és el sem mondott, kihúzott vagy le sem írt közlendőket. Amelyekben a huszadik századot is gondolta. Önigazolása és búcsúzása szövege az lehet, amit el is mondott. Természetesen nem hiányozhatnak jegyzetben azok sem, amiket kihúzott. Rousseau neve sem, a németre utalás sem. A föntebb vázolt néhány megjegyzés viszont ismételten hangsúlyozza a többoldalú megközelítést és újraértelmezést. Csokonai saját helyesírási korszakai szerint kell megítélnünk verseinek hangalakját és írásmódját, ahogy már elkezdette az új kritikai összkiadás. De értelmezését is saját szellemi interpunkciója szerint jó becsülnünk, s nem átírást elfogadva, törlésekről tudomást sem véve. Ez a búcsúbeszéd az eredeti szándék szerint nem jutott el a sajtóig a maga korában. Csokonai éppen hogy visszaevickélt a partra hajótörése után. Az áhított értelmiségi állások egyikéig sem jutott el, mintegy elérve a filozófus költőhöz illő promóciót, a hívogató túlpartot. Visszakérezkedésekor még csak mondta kétségbeesve, de aztán élete sora az akadályokat szinte nem is gyanító diákreményektől — a reményektől — búcsúzás halotti beszédéig sodorta alá a Nagy Lelkekkel társalkodó Vitéz Mihályt. Búcsúzó beszédének máig nincs illendő kiadása, így fájdalmas adósságot kell törlesztenünk. 418