A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?
tokát boldogít/a a Jóltévő Istenség, adjon tinéktek Nagy Lelket, hogy [8a] | magatoknak na %y° bb tökélleteff égiekre, Édes Hazánknak 's boldogtalan Nemzetünknek nagyobb ditfőfégére, ember tár/átoknak több több fegítfégére leheffetek. Enis erre törekedtem, kedves idejembeli Társaim! erre is fogok utolsó lehelléfemig törekedni: ah, fzereffetek érte engemet. - Isten hozzátok! Csupán a legjellemzőbb eltéréseket említettem, mert ezek amúgy sem tudományos értékűek, és nem megalapozott kutatásokon alapulnak. A CsM azonban mindezeket átveszi, és a múlt századi szintű ismeretterjesztés módjára terjeszti, ti. a KNB jó szándékú közlése legalább olyan értékű, mint a későbbiek; avagy a ma közkézen forgó kiadások sem léptek túl a legelső közreadás igényén. Ha ilyen, viszonylag egyszerű filológiai aprómunka eddig késhet, tehát nem teljes értékű alapszöveget használ, joggal vetődik föl az irodalom iránt érdeklődő, még inkább a szellemi mozgalmaink vonzáskörébe került olvasóban is a gyanú, hogy a sokkalta nehezebb értelmezési és értékelési kérdések megbízhatóbbak-e Csokonai szellemi arculatának eleddigi rajzában? Ott vannak-e hiteles szövegek? Mit mondott el tehát Vitéz Mihály ? Nem egészen azt, amit a kiadásokban talál az olvasó. Csupán négyötödét a leírottnak s nyomtatásban találhatónak. De azt sem úgy mutatja a kézirat, mint a szövegkiadások. Beszéde értékelésében is mást és máshogy mondhatunk, ha ezt végre nem hallgatjuk el. Címtelen és fogalmazvány a kézirat. Hatlevélnyi és hatsornyi. Huszonegy-huszonkét sor van az első leveleken (ff. 2 a —4 b ), a közbeszúrtakkal később már huszonháromhuszonnégy, a kihúzott és közbeszúrt sorok száma a 6 b levélen már huszonöt. Összesen tehát 274 sort számlálhatunk meg, ebből az 5—6. levélen van legtöbb kihúzva, a 93 sorból 27 + 19=46. Összesen 59 sor van kihúzva (helyenként nagyobb szakaszok is). Nincs olyan tagolás ebben a fogalmazványban, amilyet Oláh Gábor nyomán mintegy bevettként ismételnek a kiadások. Csupán a legvégén, a tanulótársakhoz külön szóló rész található bekezdéssel. A legelső sor viszont kikezdéses (a régi kéziratosságban szokásos módon). A bélyegző fedi a megszólítást, amely külön sorban, középen található. Ez a másodlagos tagolás nem törődik sem a kihúzottakkal, sem a mondatok folyamatosságával. Akad olyan hely, ahol ketté van választva a mondat, és új bekezdésben folytatódik. A kihúzottak egyik része zárójelben van, de csak egyik-másik bekezdés határáig. A folytatás, amely szintén (akár kétszer) ki van húzva, már zárójel nélkül olvasható. Mindez semmit nem tükröz a beszéd megalkotásának folyamatából. Csokonai láthatóan menet közben, azonnal is javítgatott. Bizonnyal memorizálta a szöveget, amint a régieknél természetes volt —• ő külön híres volt gyors emlékezetéről —, s szabadon előadta. Erre készülve előbb a sorok közé, lapszélre pótolgatott, majd újra átgondolva (esetleg órák vagy napok múlva) áthúzgált egész, néha többször átjavított részeket. Van jele annak is, hogy pótlást tervezett — de akár leírta, akár csak elveszett, ezt nem dokumentálhatjul. Azt sem, ahogyan a valóban szokatlan szcéna hevületében igazi szónokként mondta; amit azonban a fogalmazvány alapján kideríthetünk, ne mulasszuk el. A fogalmazó kézírásának megfigyelését. 412
