A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

óh én akkor ti bennetek | néztem аз én hamuba menendő fzerentfémet [7a] аз ő fatális rógufán,

47 mellynek lángjainál fokán аз ő hidegtől mitől elkénfzeredett fzerentféjeket örömmel élengették fel.

48 Mostan e' rógus' Г7^1еп Állok тег II ^У

еп tzéllál állok itt moh meg utoljára közöttetek, és körül nézvén magamat ,

S állapotomat £

s m

i

n

deneket rendre megfzólíwk, valakiket én hozzám valamelly eggyeffég kötött, kötelezvén arra, hogy a fzokásban

4q vett, de nagy réfzént tfak fzertartáfból tfináli bútfúzáft hozzájok meg tegyem;

50 vegyék ezt a' közönfégefi úgy, mint a' köz fzokáfnak áldozatját: magánofan nyíltabb fzívvel járulok hozzájok, 's kit? kit érdemlett ti/zteleiével fogok illetni; vegyék ajt úgy, mint aj (én) fzívnek 's indulatnak áldozatját! Elfőbenis, Uraim! ti hozzátok fzólok, ti hozzátok a kiket a' Világi nexufok az én Igazgatóimmá tettek vda- Ha fzerettek engemet, örvendezteffetek meg annak ki mutatáfával: ha nem fzerettek, óh legalább ne gyűlöljetek. Ha

51 nem vétettem ellenetek, (fzánjatok ha) ne vonjátok g kegyejfégtek ha nem kéfzakarva vétettem, engedjetek meg, ha fzántfzándékkal bántottalak meg, engefztelődéstfs)

52 kérek igaz megkövetéfemmel. Ha mi kedveft tettelek velem, hidgyétek el, hogy érzékeny ez a' fzív, igm nasyon érzékeny; ha mi kedvetlent ejtettetek rajtam a' Nexusok nexusának, nem a' ti kárt tenni kívánó indulatotoknak (köfzönöm)

tulajdoni,om

. Jó fzívetekét igaz kőltfönös fzeretettel vifzontagolni, érdemeiteket valódi tifztelettel hirdetni fogom, még akkor is, midőn én nem \ itt lefzek, a' hol vagyok; nem [7b] a' lefzek, a' ki vagyok; nem így lefzek a mint vagyok: akkor is kinek kinek az őfzívbeli, vagy kűlfő Érdemi Char actereihez képeft, híve 's tifztelője fogok lenni. - Isten hozzátok! - ^ Nemes Tanulok! kikben épül a Tudományokk és a Hazának remény je, bimbódzik öröme, fúgározik jövendő Ditfőfégének vidító hajnala! Jól ejmértek engemet, magam hordozáfát, tudományom egész voltát: ti legközelebbről néztetek engemet minden fordúláfaimban, titeket hívlak tanúknak, akkor mikor már tanúra nints fzűkség (a törvényen kívül) de a' fzívek tribúnáljánál, a' gondolat(ok) bírák előtt, hol a' Hír a' kínzó vagy fzabadító Poroszló, a Morál a törvény, a nyelv a békókat, vagy nyakakat elvágó éles szablya, ezen Törvény Szék előtt hívlak én tanúknak benneteket arra, hogy én voltam é valaha roffz lelki esméretű (erkőltföket fp forgató Scholasticus) oskolai gaz ember, voltam é ha fokát imrnel ámmal tanúitamis a' mit (ki) itt kellett volna tanulnom, korhel, idő vefztegető, here? ti tegyetek erről bizonyfágot a ti fzíveitekben, és máfok előtt, ti a' kiknek én fem ártani fem hafználni nem tudok. A' ti moftani fáradozáf47 máglyáján. 49 H—G: szokásba. 48 H—G: szerencséjöket, ... élesztgették. 50 H—G: itt nagybetűvel, új mondatot és bekezdést alakít. 51 H—G: betoldja: én. 52 Csokonai ide betoldást tervezett, amint a jel mutatja. 411