A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

Fekete Csaba Mit mondott el búcsúzóul Csokonai? Julow Viktor emlékének Csokonai egyik tréfás írása, amely a magyar bibliothécára értelmezhető, kétféleképpen olvasható az összkiadás prózakötetének 158. lapján. Előbb átírásban, azután hasonmásban. A kettő különbözése aligha tudományos, és szomorú jele annak, hol tart még mindig Csokonai műveinek kiadása. Ott tudniillik, még azoknak a verseknek és írásoknak a kiadása sem kritikai, gyakran pontosnak sem értelmezhető, amelyeknek pedig a sajátkezűleg írott változata is korunkra maradt. Az itt észrevehető különbség általában jellemzi, milyen meglepetések érik azt, aki pontosságot remél, és maga is arra törekszik. Az összkiadás gyakorlatára csupán néhány jellemzőt említek meg. 1. Megváltoztatja Csokonai helyesírását. Ő mindig eggy alakban írja pl. a határozatlan névelőt. Gyakran ír fogalmakat nagybetűvel (író, Régiség, Authentizáló). Nála a es hang jelölése ts (pl. a betse szóban). Nem írja egybe a névelőt és a névmást vagy a hasonlító és kötőszót (a mint, a melly stb.). Összeírja viszont a megelőző szóval az is szócskát: tarthatunkis. — Ezek megváltoztatásánál is súlyosabb, hogy a helyesírás legjobb közreadásokban is vegyes, és következetlenül megtart némely írásmódokat, és esetleg már egy sorral alább mai helyesírásunk szerint átírja. Az még elfogadható volna, pl. általános iskolásoknak, hogy mindent átírunk, bár a betűalakok kivételével itt nagyon kényes a határ. De el kell-é mindörökre fogadnunk a következetlenséget? 2. Nem ritka a hibás olvasat. Ebben a dokumentumban könnyűszerrel megállapítható, hogy nem helyes a közölt szöveg, mert nem extractum, amit a jegyző kiadott, hanem Extrád [atum] per me a helyes olvasat. Egyúttal a jelöletlen rövidítések kérdése vagy a kiegészítésen közlés is kérdéses, mert pl. a 341. lapon Csokonai jegyzékében finom vagy közönséges aranyfüst van megkülönböztetve, tehát vagya rövidítést kell jelölnünk így: commis, vagy föloldanunk: comm[un]is/

communis alakban. 3. Még az előbbi pongyolaságok sem teszik menthetővé azt, hogy a tréfás szöveg értelme és Csokonai szándéka ellenére nem foglya, Stefane Kovats és poLo SzaBo olvasható a nyomtatott szövegben, hanem fogja, Stepphano Koväts és Paulo Szabó. Ráadásul az ilyen következetlen és ok nélküli változtatások korábbi (gyakran kevés igényű) közlések hibáit másolják, és az újabb közreadók átallották a pontosabb közlés érdekében a föllelhető eredetivel való ismételt összehasonlítás aprómunkájának vállalását. Természetszerűleg azzal jár mindez, hogy Csokonai művei közül számos, még autografon példányban létező írás is mindeddig népszerű (népszerűsítő) összkiadásban jelent meg csupán, s nincs mindmáig kritikai igényű kiadása. Nincs az úgynevezett búcsúbeszédnek sem. Minderre b. e. Julow Viktor figyelmét fölhívtam egyik utolsó találkozásunk alkalmával. {1981 őszén). Őmaga is érdeklődött ugyan, de érdemében nem foglalkozhatott a kérdéssel, ellenben már korábban is sürgette, hogy a helyes és csorbítatlan szöveg megállapításával 403