A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szilágyi Ferenc: Földi János önállóan megjelent ismeretlen alkalmi verse

TISZTELETES PROFESSZOR KOZMÁI SÁMUEL URNÁK, VITÉZ 'SU'SÁNNA ASZSZONNYAL VALÓ LAKODALMÁRA. IRTA JÓ BARÁTJA FÖLDI JÁNOS. PESTHEN, PATZKÓ FERENTZ BETŰIVEL 1788-dik ÉSZT. KISASZ. HAV. 14. Te-is a' rá-tartó Minervához, látom, Az enyelgő Vénust kötöd már, Barátom! Eddig tsak ama'nak pántzélos tábora, Tsak Apolló kellett, 's a' Múzsák' sátora. Ezek' dítséretes zsoldjait kedvedre Szedvén, koszorúid' bokroztad fejedre. Most Vénus' zászlója alá törekedd, Nem esmértt zsoldjait szedni mesterkedel. Oda vonszon Téged' eggy VITÉZ Szüzetskéd, Az alá hódoltat eggy Szűz VITÉZetskéd Menj! nem ellenzi ezt néked Minena-h, Nem az Igazságnak Isten-aszszonya-is. Vénus, ki gyakorta irigy szemmel nézi, Hogy elébb amazok' zsákmányi Vitézi, Maga Vénus, tartja nagy dítsőségének, Hogy eggy olly zsoldosa leszsz vitézségének, A' kit már amazok nem fösvény kezekkel Koszoróztak Pálma, 's Babér-levelekkel. Örvend, hogy azokat új fürttel fürtözi, Ha Borostyánidhoz Mirtussát kötözi. Fébus-is szándékod' talám észre vette, Mert ö-is Múzsáit széllyel eresztette,