A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Takács Béla: Török hímzések, keleti szőnyegek a tiszántúli református templomokban

„lengyel szőnyeg", hanem valami más, Lengyelországban készült szőnyegféleség. A kisebb „közönséges" munkácsi szőnyeg kilim volt, ezen a néven szerepel Bethlen Gábor 1627-es limitációjában: „Egy jó török kárpitot, kit kilimnek hínak, nagyot, veresét, hat forinton, tarkát öt forinton, valamivel kisebbet négy forinton. Közönségest három forinton" lehetett; eladni, illetve venni.

8 Kaukázusi vagy damaszkuszi csomózott szőnyegnek véljük a sárosoroszi eklézsia „kotzkás szőnyeg"-ét, mert az innen származó szőnyegek díszítményeiben gyakori a mértani elem: a négyzet, téglalap, mely az egész felületet behálózza. A kilim és csomózott szőnyegek mellett selyemből, brokátból készült, de a leltárakban szőnyegnek nevezett takarókat is találunk az összeírásokban. Ezüstskófiummal átszőtt takaró volt Aranyosmeggyesen: „katedrára való ezüstös szőnyeg", Vasmegyeren „fejér selymes szőnyeg", Ófehértón „veres matériájú virágokkal varrott kerek szőnyeg" volt a templomi asztalon. A tiszántúli református egyházkerület vezetősége előbb 1762-ben, majd 1799-ben foglalkozott „a halottas, vagy koporsóra való" szőnyegek ügyével. Mindkét esetben szorgalmazták és javasolták az ilyen szőnyegek használatát, hogy ebből az eklézsia számára némi haszon származzék. Az 1762-ben kiadott egyházlátogatási kérdőpontok között ilyen található: nem lehetne-e jövedelem forrása, „ha temetésre, ti. a koporsóra fekete posztót tartana az eklézsia"? Ugyanezt ismétlik meg az 1799-ben a vizitáció kérdőpontjaiban: „A harangokon kívül nem lehetne-e egy halottas szőnyeget, vagy többet is készíttetni, hogy annak kevésből álló jövedelemetskéje is szaporítaná az eklésia kassáját?"

9 Nem volt nagy sikere Tiszántúlon az egyházi főhatóság javaslatának, mert 495 gyülekezetben csak hat helyen említenek koporsóra való szőnyeget, takarót a vizitációs jegyzőkönyvek: „egy morvái rása koporsó takaró", Avasújváros; „egy koporsóra való szőnyeg, ajándékozta Debreczenben lakos Tőrös Sándor jó hazafi", Badaló; „egy koporsóra való, egyfelől fekete, más felől zöld hernátz rojtos szőnyeg", Bagamér; „egy halottas szőnyeg", Csomaköz; „egy koporsóra való fekete szőnyeg", Hegyközszentimre; „egy koporsót takaró fekete rojtos szőnyeg", Péterfalva. A badalói „hernátz" szőnyeg tulajdonképpen gyapjúból készült takaró volt. Tanulmányunk írása közben különös figyelmet szenteltünk annak a kérdésnek tisztázására, hogy a mai debreceni Nagytemplom elődjében, az 1802-ben leégett András-templomban vagy az 1720-ban épült Kistemplomban volt-e valamilyen szőnyeg? Csak annyit tudunk, amit Balogh István neves várostörténészünk említ, hogy ti. a Nagytemplomban volt egy szőnyeg, ami azonban a templom 1705-ös feldúlása alkalmával elveszett, és volt egy szőnyeg a Kistemplomban, amit 1774-ben Molnár Zsuzsanna ajándékozott az eklézsiának.

10 Ebből következik, hogy az 1765-ös leltár semmiféle szőnyeget nem említ a debreceni templomokban. Ez a puritánság egyébként a város lakosságának életében is megmutatkozott. Zoltai Lajos a debreceni cívis háztartását, a lakóház belsejét ismertető tanulmányában szőnyeget nem említ, csupán egy-két ún. „török kárpit"-ot a XVII. század elejéről, ami a hagyatéki leltárakban bukkant fel mint ágytakarónak vagy faldísznek használt textília.

11 A tiszántúli református templomok régi szőnyegeiből mindössze egy darab maradt fenn. A Szatmár megyei mándi egyházközségtől 1973-ban kapta meg a kollégiumi múzeum azt a XVII. század végéről származó, eléggé rongált, időközben azonban restaurált kisázsiai usák szőnyeget, ami jelenleg a kiállításon látható. A 126 x 173 cm nagyságú csomózott 8 Nagy Iván: Árucikkek szabályzata 1627. és 1706. évekből. Magyar Történelmi Tár. XVIII. (Pest, 1871) 216. 9 Tóth Endre: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperesi egyházlátogatásnak rendje 1762-ből. Kézirat. (Debrecen, 1964) 48. 10 A debreceni Nagy- és Kistemplom leltára 1765-ből. Egyházkerületi levéltár, Debrecen. Balogh István: A debreceni Nagytemplom (Bp., 1962) 12. 11 Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár háza tájáról. (Debrecen, 1937) A lakóház belseje. 26. 382