A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Régészet - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1981–1985 (Leletkataszter)

Ugyanígy kerültek napvilágra — a Kárpát-medencében először — olyan emeletes házak, melyek sajátos födémtartó szerkezetének — kettős oszlopok egymás mellett — hatalmas oszlophelyei nemcsak a lepusztult kultúrrétegeket törték át, de a szűztalajba is lemélyedtek. A padlót masszív gerendaszerkezetre sározták, mely tűzvészek révén a házak berendezésének jó részével együtt megőrződött. Gabonatartó hombárok, őrlőhelyek, gabonamaradványok utalnak a gabonatermesztés nagy jelentőségére — s az ezzel kapcsolatos áldozóhelyek, oltárok. Emellett nagy szerepe volt a herpályi telinek az állattenyésztésben is, ugyanis hatalmas mennyiségű állatcsont — jórészt házimarha és őstulok — tanúbizonysága szerint a háziasítás egyik központja volt a telep. A kultuszban is jelentékeny szerepe volt a szarvasmarhának, a stilizált bikafej nemcsak a kemencékre került fel, de a házak falára is fel van tapasztva, sőt a házak alapozásába is került néhány jól megtermett őstulok szarvpára, koponyarészletekkel. A neolitikum végének temetkezéséről is sok újat tud mondani a herpályi feltárás. Megkezdődik a település és a temető szétválásának időszaka. Magán a teilen felnőttsírokat nem is találtunk, csak kisebb sírcsoportot a teilen kívül, azonban 40 körüli azoknak a csecsemő-, illetve gyermeksíroknak a száma, melyek a házak alapozásában, ritkábban a házak között és az oszlopgödrökben voltak szabályosan eltemetve, melléklettel, sokszor koporsóban. Ezek a temetkezések építési áldozatnak tekinthetők. A hatalmas mennyiségű leletanyag nagy része kerámia, de igen nagy a csont- és agancseszközök száma, valamint az obszidián- és kovaeszközök, csiszolt kőtárgyak, tengeri kagyló ékszerek, réztárgyak. A kerámia formakincsén, de főleg a díszítésmódján kimutatható változás egyúttal időrendi jelentőségű is. A klasszikus korszakra jellemző festett díszítés — égetés után felvitt eljárással — a natúralapon fekete, fehér és vörös, illetve fehér alapon fekete geometrikus mintázat. A fiatalabb korszakban ugyanezek a motívumok széles vörös sávval határolt mezőben fehérrel festve jelennek meg. A legfiatalabb — ún. proto-tiszapolgári — korszakban eltűnnek a festett motívumok, és előtérbe kerülnek a plasztikus díszek, bütykök, félig átfúrt hegyes bütyökfogók stb. A leletanyag között számos apró tárgy szerepel még, azonban ez a kis áttekintés nem alkalmas arra, hogy akár csak felsorolásszerűen is megemlítsük. A teli a neolitikum idején árokkal volt körülvéve, de a geológiai fúrásokkal végzett sánckutatás eredményeképpen bebizonyosodott, hogy az árokkal elválasztott központi teli és a környező lakott területek között sem társadalmi, sem kultikus különbséget nem jelentett az erődítés. A teljes leletanyag feldolgozására önálló monográfiában fog sor kerülni, azonban a Bihari Múzeum Évkönyvében megjelenő előzetes jelentés addig is jó áttekintést ad az ásatás eredményeiről. [Irodalom: Rég. Füz. Ser. I. 31. 1978. 6—7., 32. 1979. 6—7., 33. 1980. 7., 34. 1981. 4—5., 35. 1982. 5—6., 36. 1983. 7—8., továbbá DMÉ 1980. (1983) 97—99., N. Kalicz— P. Raczky—M.: Sz. Máthé Excavations in the Neolithic and Bronze Age Settlements to Berettyóújfalu—Herpály. Preliminary Report. Acta Arch. Hung. XXXVI. 1984. 85—159. — ua. szerzők: Ásatások Berettyóújfalu—Herpály neolitikus és bronzkori teli településén. 1977—1982. Előzetes jelentés. Bihari Múzeum évkönyve IV. Sajtó alatt.] BOJT — Pör-domb (Pér-domb). Gáborjántói délre, a Körös-csatorna partján fekvő késő neolitikus jellegű kis teli, melyről gyakran kerülnek be szórványleletek a Déri Múzeumba. A lelőhelyen ásatás még nem folyt, de — mint a közölt Vinca jellegű idoltöredék sejteti — egy sor kérdésre választ kaphatnánk a herpályi, tiszai kultúrák kapcsolatait illetően. (1. kép) 37