A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

nyú mozgások dinamikussá teszik a jelenetet. Azonban a lenti dinamizmussal, az építők lá­zas tevékenységével szembeállítja a házak tömbszerű nyugalmát, a fönti mozdulatlanságot. E kép a lassan változó városközpontban az újat, az építést, a munkát mutatja be színek és formák harmonikus összhangzatában. (8. kép) (A Déri Múzeum tulajdonában levő képen kívül még egy példányban elkészítette a kompozíciót Dienes: Az Aranybika építése, 1913, olaj, vászon, 69x79 cm, dr. Némediné dr. Dienes Éva tul., Debrecen.) Dienes debreceni városképei a történetileg kialakult centrum legfontosabb és legkarak­teresebb együtteseit rögzítik meg. A festő megörökítette a Nagytemplom előtti térségen le­horgasztott fejjel álldogáló, bóbiskoló konflisok sorát is. (A régi Debrecen, 1913, olaj, vá­szon, 116x89 cm, Fellegi Vince tul., Debrecen.) Ez a kép Krúdy Gyula varázsos világát is fölidézheti bennünk. Testvérpárján a régi piactér színes tarkaságát, nagy sokadalmát idézi elénk részletezően aprólékos előadásban (Debreceni piac, 1910-es évek, olaj, vászon, 95 x 74 cm, Déri Múzeum, Debrecen, ltsz.: 75.6.1.). Dienes városképeinek negyedik darabja a Téli Debrecen, 1934 (olaj, vászon, 81,5 x66,5 cm, Déri Múzeum, Debrecen, ltsz.: 23/1934). Az új építkezés, a konflisok kora és a régi piactér megjelenítése után itt a debreceni villamos a kép főszereplője. Dienes e munkáinak hátterében mint a teret lezáró zárókő magasodik méltóságteljesen a Nagytemplom klasszicista tömbje. Az apró, de városképileg lényeges vál­tozások (építkezések) megmutatása mögött az állandóságot, a debreceniséget leginkább ez a város jelképévé magasztosult épület fejezi ki. (9. kép) Dienes János debreceni városképei festői pályája alakulásában is fontos láncszemek, hiszen fontos komponálási problémákat eredményesen oldott meg bennük. Az arányok rend­jét, a rövidüléseket és a választékos színhasználatot egyaránt tanulmányozhatjuk e művein. Az alakokat általában foltszerűen festi, szerepkörük is alig több, mint a staffázsfiguráké. A jelenetek élénkítése, élettelivé és mozgalmassá tétele a legfontosabb feladatuk. Dienest városképei forrasztják legerősebben Debrecenhez, a debreceni festészethez. Mert hiszen csendéletet, enteriőrt vagy portrét tulajdonképpen bárhol lehet festeni, debre­ceni városképet azonban csak a helyszínen, Debrecenben. Az állandó és meghatározó város­képi elemek biztos ismerete ugyanúgy szükséges hozzá, mint a változások, az új városképi momentumok megfigyelése. Mert mindezek külön-külön való vagy együttes, hiteles, élmény­és hangulatteli megragadásához-megjelenítéséhez elengedhetetlenül szükséges a városban élés, a város szüntelen megfigyelése. Dienes városképei a művészi értékeik mellett fontos várostörténeti (építéstörténeti) képkrónikák és a XX. századi debreceni városképek kiemel­kedő darabjai is egyúttal. Dienes 10-es évekbeli városképsorozata a későbbiekben még né­hány darabbal kiegészült, de ezek már inkább csak ismétlések, a jellegzetes részletek hangu­latteli újrafogalmazásai (Téli Debrecen, 1939, olaj, vászon, 95x74 cm, Kovács Antal tul., Debrecen; Nagytemplom télen, 1949, olaj, vászon, 78x69 cm, Ref. Kollégium tul., Debre­cen; Nagytemplom az Emlékkerttel, 1940 k., olaj, vászon, 65x55 cm, Szabó Dániel tul., Debrecen). A későbbiek között van olyan is, amely már nem a legnagyobb magyar mező­város, hanem a barokk Eger egy részletét dolgozza föl (Eger, 1949, olaj, vászon, 70x80 cm, dr. Némediné dr. Dienes Éva tul., Debrecen). Dienes szobabelsői közül legjelentősebb a 10-es években festett Interieur (olaj, vászon, 66, 5 x 66,5 cm, Déri Múzeum, Debrecen, ltsz.: 68.31.1.), melyen egy jól megkomponált, és nem esetlegesen kiválasztott szobabelsőt láthatunk. A háttérben kanapé, az előtérben ké­nyelmes támlás szék és színes szőnyeg. A kígyózó, kanyargó festékfoltok is ugyanúgy fe­szültséget adnak a képnek, mint az Öreg zsidó című kompozíción, ahol főleg a megjelenített figura arcára hordta föl hasonlóan a festéket, sajátos, feszültséggel teli vibrálást kölcsönözve így az arcnak. Itt az egész szobasarok vibráló nyugtalanságot áraszt. Ezt ugyan nem harsogó sárgák és lilák fejezik ki, hanem az egy-egy felületen belüli finomabb színváltozatok. A ka­napé és a fotel azonos színű huzata és a kép hátterében megülő tompább kékek és lilák fo­kozzák a dekorativitást. Ugyanakkor fontos szerepet kapnak a hajlékony, érzékenyen veze­351.

Next

/
Oldalképek
Tartalom