A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

pályázatot hirdetett (1922) egy Tisza István-képre, amit Tiszának az Országházban lévő Benczúr-képéről kellett másolni. Akkoriban nem nagyon volt fűtőanyag. Télen fűtési vakáció volt. Rokonaim laktak Pesten. Felutaztam és lemásoltam a Tisza-képet. Egy Mányai nevű budapesti festővel pályáztunk. Mestere volt a másolásnak, hiszen állandóan másolt. Önálló képet nem is festett. Igen, de itt én voltam közelebb a tűzhöz. Az én képemet vette meg a város."

26 Dienes művészi érdeklődése az arcképfestés iránt már főiskolás korától megmutatkozik, de rendelésekkel is ellátott, sőt elismert portretista csak 1922 után lesz. Tanári fizetése mellett főleg az arcképfestésből tudott jövedelemre szert tenni. így vall erről: „Ezzel aztán (ti. a pályázat megnyerése után) következtek a bő esztendők. Szabolcs vármegye udvari festője lettem. Festettem főispánokat, alispánokat. Eleveneket és holtakat. Grófokat, bárókat és dzsentriket. Egyiket-másikat két példányban. Csak a nőktől féltem, de nagyon. Nincs az a Vénusz, aki még Vénuszabb ne akarna lenni az arcképen. Pedig ezek nem is voltak Vénuszok."

27 Az idézett részletből megtudjuk, hogy elég sok problémát, esetenként művészi megalkuvást is okozott neki az arcképfestés. Az öngúnnyal megírt részletből azt is kiérezzük, hogy ő maga sem tartotta sokra ezeket a festményeit. A sorból azonban kiemelkednek a Karay Sándorról, Baltazár Dezsőről, Ady Lajosról és a Vecsey Zoltánról festett portrék. Jellemzőik: „...a kiegyensúlyozott, monumentális komponálás, az egyszerű, összefogott, komoly színharmónia, az egyéniség lényegének megragadása és a biztos, markáns ecsetkezelés".

28 A felsorolt képek művészi színvonala nem kétséges. Dienes azonban nem tudta egyenletes, ugyanilyen magas művészi szinten tartani portréfestészetét. A Greiner M. arcképe, 1926 (olaj, vászon, 70x54,5 cm, Déri Múzeum, ltsz.: 56.27.2.), a Magoss György polgármester, 1929 (olaj, vászon, 74 x 50 cm, Déri Múzeum, ltsz.: 50.56.) című képe vagy a Dóczy Gedeonról festett portréja (1939, olaj, vászon, 71 x55,5 cm, a KLTE Gyakorlógimnázium tul., Debrecen) már kissé a megmerevedett, arcképfestésbe beleunt, rutinos festőt mutatja. Ugyanezek a jegyek figyelhetők meg Dienes néhány egyetemi tanárokról, rektorokról és helyetteseikről festett munkáján is. Ezeket a 30-as évek elejétől kezdődően csinálta a Tisza István Tudományegyetem (ma: Kossuth Lajos Tudományegyetem) megrendelésére. Dienes több mint 15 tanárarcképet készített az egyetem megbízásából, melyek ma a KLTE tulajdonában vannak. Közülük azonban csak egy-kettő került a rektori tanácsterem falára, míg a többi gondozatlanul, rossz állapotban porosodik és rongálódik évtizedek óta az egyetem egyik alagsori raktárában. Dienes portréi általában félalakos képek, mellképek. A háttér nagyrészt sötét: zöld, barna, kékes vagy ritkán sárgás tónusú. Az alakok ruhájának és háttérnek a sötétebb foltját általában az inggallér és az arc egyik oldalának világos foltjával ellensúlyozza. A kezek és a magas homlok vagy az értelmes arc kiemelésével némely esetben a cselekvés és gondolkodás egységét is hangsúlyozza a festő. Ez különösen szép megfogalmazásban Kazinczy Ferenc portréján figyelhető meg. (Sárospataki anyaiskolája számára festette, ma a Sárospataki Ref. Kollégium gyűjteményében őrzik.) Dienes művészetének a két világháború közötti periódusára az arcképfestés erősen rányomja a bélyegét, noha mellette művészi igényességgel művelt más festői műfajokat is (többalakos kompozíciók, csendéletek, akt- és tájképek). Az alföldi metropolis, a szüntelenül változó Debrecen is új témákkal gazdagította a munkásságát. A városi élet alakulása, változásai vonzották az ecsetjét. A város történeti magjához tartozó részleteket hiteles megfigyelőként, művészi városképekben fogalmazza meg a 10-es évektől kezdődően. Városképei közül egyik legjelentősebb Az Aranybika építése, 1913 (olaj, vászon, 80x100 cm, Déri Múzeum, Debrecen, ltsz.: 54.19.1.) című sokalakos, vízszintesen két részre tagolt kompozíció. Alsó részében az épület alapozási munkálatait 26 Dienes János: i. m. 5. 27 Uo. 28 Baskainé Dienes Klára: i. m. 274. 349