A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

vett feleségül, úgy lett főiskolai tanár. Középiskolainak is gyenge lett volna. Én erről a menzán nagyon lekicsinylőleg nyilatkoztam. Egy Kondor nevű évfolyamtársam, tehetségben méltó párja, besúgta neki. Nosza, lett erre harci zaj. Kitiltottak a menzáról, és elvették az ösztöndíjamat. Az abaújszepsi két kis ház meglódult fundamentumában. Mire végeztem, mind a kettő elúszott."

10 Mindezek ellenére a főiskolai évek voltak élete legderűsebb, leggondtalanabb évei. A főiskolán sok tehetséges fiatallal találkozott (Egry József, KisfaludiStrobl Zsigmond stb.). Ebben az időben megerősödött a nyugati művészet hatása Pesten. Dienes is részese a forrongó, új szeleket hozó művészeti életnek. Mint főiskolás, ő is sokat vitatkozik, töpreng (asztaltársaságokban is) a művészet kérdéseiről, a kifejezés újabb és újabb lehetőségeiről. A Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Olgyai Viktor és Zemplényi Tivadar voltak a mesterei. Az ő irányításuk mellett, figyelő és bátorító jelenlétükben alakult és fejlődött Dienes művészi látása, érett rajztudása. Hegedűs László (1870—1911) jobbára vallásos kompozíciókat és történelmi tárgyú képeket festett. Dienes tőle tanulhatta a biztos komponálás, a világos és áttekinthető képszerkesztés tudnivalóit. Olgyai Viktor (1870—1929) a magyar sokszorosítógrafika jelentős úttörője, a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanára, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének első elnöke és a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének egyik alapítója volt. Elsőként harcolt nálunk szóban és írásban a magyar grafika ügyéért: elismeréséért és megbecsüléséért. Tanári működése alatt grafikusnemzedékeket nevelt. Olgyai „külföldi áramlatokat plántált át, sajátos vésési módokat ismertetett meg, amelyeket magyar szellemmel töltött meg".

11 Az ő hatásának tudható be, hogy Dienes főiskolás korában és még néhány évig utána is magas művészi színvonalon művelte a grafikát. Harmadik mesterének, Zemplényi Tivadarnak (1864—1919) a hatása inkább talán Dienes témaválasztásaiban mérhető le. Zemplényi főleg parasztok és szegény emberek életét ábrázoló, valósághű kompozíciókat festett. Dienes érzelmileg is közel állt a falusi emberek életéhez. Nagyon jól ismerte a plebejus néprétegek mindennapjait, annál is inkább, mivel ő maga is sokáig közöttük élt. így vonzódása is természetes az ilyen jellegű témák megfogalmazása iránt. Dienes megbecsült helyet vív ki magának a főiskolai hallgatók között is. Olgyai osztályában a kőrajz, a litográfia is meghonosodott. „A litográfiát nemcsak gyors előállítása miatt kedvelték, hanem hogy az egyéniség közvetlen megnyilatkozása elé kevés akadályt gördít."

12 A litográfia az egyik legkiszámíthatóbb, legkevésbé esetleges műfaja a sokszorosítógrafikának. Valószínű, hogy Dienes is emiatt került közel hozzá, és tette önkifejezése fontos grafikai eszközévé. Történt egyszer a főiskolán, hogy „.. .a grafikai teremben dolgoztak... mestere kihívatta, és bemutatta neki Lyka Károlyt, a Művészet szerkesztőjét. Kőrajzait nézte, amiket III. éves korában készített. Lyka mindet megvette, darabját 30 koronáért. »Nincs több?« — kérdezte. — »Nincs« — mondta meglepődve Dienes. »Ha készít újabb kőrajzokat, feltétlenül hozza el a szerkesztőségbe, megvásárolom.«"

13 Ez 1908-ban történt, és Lyka folyóiratában, a Művészetben le is közölte Dienes litográfiáit.

14 Sajnos, Dienes nem használta ki a fölajánlott lehetőséget. Inkább lemondott a jó keresetről, hiszen mi sem állt távolabb tőle, mint hogy szerkesztőségekben kilincseljen műveivel. Litográfiát később is csak egyszer készít. Dienes 1907-től szerepel kiállításokon. 1909 februárjában a Képzőművészeti Társulat nemzetközi grafikai kiállításán is szerepelt a Műcsarnokban. „A Magyar Grafikusok Egye10 üo. 11 M. Kiss Pál: Magyar fametszők. = Szabad Művészet, 1947/17. 203. 12 Művészet, 1909. 198. 13 Tóth Ervin: Fejezetek Debrecen grafikai művészetéből. In: A képzőművészetek Debrecenben (Szerk.: Bőgel József, Debrecen, 1961) 65. 14 Dienes János kőrajza (l) = Művészet, 1910. 149. Dienes János kőrajza (2) = Művészet, 1915. 112. 338