A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Koppány – Holló László történelmi képeiről

a tízes években kialakult Szabó Dezső-i világkép

41 több fontos elemének. Összekapcsolódik benne a jobboldali ideológiáktól elhatárolódó faji-népi gondolat

42 az asszimilációnak a Szabó Dezső-i életműben 1923 óta liberalizálódott értelmezésével,

43 a magyar történelem pesszimisztikus fölfogása

44 az író messianisztikus tudatának

45 hangoztatásával, a múlt századi magyar liberalizmus, a forradalmak

46 és a „sváb kurzus"

47 elvetése germán- és szlávellenességgel,

48 a falu mítosza

49 az új, egészséges középosztály kívánalmával

50

. Szabó Dezső cikke a rezsim évente ünnepelt egyházi-nemzeti ünnepe, a Szent Istvánnap

51 után egy hétteljelent meg, az ünnepségekre reagálva, és benne az író — csakúgy, mint a Holló-festmények — mintegy visszájára fordította a Szent István-i eszme tartalmát.

52 Következésképpen Istvánt és Koppányt „szimbólumember"-ként értelmezte, ellentétüket mitizálta: „Nem egyének ők, ... történelmi funkciók a magyarság életében, s jelentésüket, értéküket az adja meg: hogy mennyi életet vagy mennyi halált jelentenek a faj számára."

53 Itt ragadható meg az első — talán legfontosabb — egyezés és ellentmondás a festő és az ideológus fölfogásában, ami egyben jellemzi is azt a módot, ahogyan Holló a Szabó Dezső-i gondolathoz kapcsolódott: minden egyes gondolati azonosság jelentős különbözőségeket is foglalt magában. Holló is „szimbólumemberként" értelmezte a két történelmi alakot. Csakhogy amíg Szabó Dezsőnél a két személyiség jelképisége az írás lényegi mondanivalójához tartozik szorosan, addig Hollónál a figurák szimbólumszerűsége a művek tartalmának csak felszínesebb, történelmi értelmezésének szintjén játszik szerepet, és a mondanivaló nem a szimbólumokban bontakozik ki. További három ponton rokonítható a hollói István—Koppány-fölfogás a Szabó Dezsőével, hasonlóképpen ellentmondásosan: a két figura jelentéstartalmában, ellentétük történelmi perspektívájában és a képszerű látásmódban. 1. Istvánt és Koppányt egyaránt tragikum hordozóiként láttatják mindketten. „Mert végzetes szükségszerűséggel: tragikum volt a magva e két roppant alak egész életének, minden tettének, minden megváltó akaratának." Holló művei, természetesen, nem utalnak arra pontosan, hogy mit képviselnek a hősök — arra csak a két alak viszonyából következtethetünk. Szabó Dezső részletesen kifejtette jelentésüket — ezzel azonban a hollói hősök már nem mutatnak rokonságot. Szabó Dezső fölfogásában István történelmi feladatait hajtotta végre: érdekkapcsolatot létesített a kor egyik nyugati hatalmával, a nyugat-európai egyházat, államot, kultúrát ültette át országába — és mindez az írónál pejoratív értelmű germanizálódás előtt nyitott kaput. Ezzel szemben Koppány: „... a faji egyéniség megtartó életakarata ... mely mondja: .. .Én mint én akarok megmaradni. Saját ősi erőimből akarok teljes lehetőségemre kifejlődni, saját rejtett kincseimet akarom teljességükben megteremteni az emberiség számára. ... az ősi szent gyökerek elpusztítása életem tenné szegényebbé, 41 Nagy: i. m. 106. és 273—274. 42 Nagy :i. m. 138., 158. és 321. 43 Nagy: i. m. 258., 332—335. és 361. A4 Nagy :\. m. 320. 45 Nagy: i. m. 209. és 312. 46 Nagy: i. m. 197—198. 47 Nagy: i. m. 331. és 346. 48 Nagy: i. m. 335. 49 Nagy: i. m. 138., 158., 338. és 345. 50 Nagy: i. m. 289. 51 Szabó Miklós: i. m. 484. 52 Szabó Dezső Koppány-tisztelete semmiképpen sem tartozik a Szekfű Gyula által „új pogányság"-nak nevezett áramlathoz, amelynek előzménye a turanizmus és német párhuzama, sőt ihletője a votanizmus. Szabó Dezső „koppánykodása" ennél többrétű tartalmú, és az író szándéka szerint éppen ellentétes ( = németellenes) irányultságú. Szekfű: i. m. 76—77. és Kardos: i. m. 226—227. 53 Szabó Dezső: Koppány = Magyar Hírlap, 1927. augusztus 28. 3—4. 310