A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

1. pásztor (botjával oldalba böki az öreget): Hallod, öreg, gurítok! Nagyot ütök a farod alá Г Csapófát az öreg alá! Öreg: Azt, a keresztanyád térde kalácsa alá! Fel tud még az öreg a maga lábán is állni! 2. pásztor: Mit álmodott kend, öreg? Öreg: Várjál, ídes gyermekem, hadd töröljem ki azt a hétmázsás csipát a szemembül! 2. pásztor: No, de mégis? Öreg: Bejártam Afrikát, Amerikát, annak minden zege-zugáját. Túróból láttam a hegyeket, közte a nagy fene vadakat. Egyiknek figgyentettem, a másiknak döbbentettem (lábával dobbant), lám, ídes gyermekeim, mégis közétek kerültem! 2. pásztor: Ne papoljék kend annyit, öreg, menjünk inkább Betlehembe! Öreg: Hova? Debrecenbe? 2. pásztor: Nem, öreg, Betlehembe! Öreg: Merre kell oda menni? 2. pásztor: Amerre a mennyei harang szól, csak el ne köhintse magát! (Az öreg köhint egyet.) Öreg: De nagy fényesség! (Ebben a percben megszólal a csengő a Betlehemben.) Mind (énekelnek): De nagy fényesség tűnt a szemembe, És egy angyalszó hangzott fülembe. Mit mondjak, halljátok, és ezt csodáljátok, Betlehembe. Mit mondok, halljátok, és ezt csodáljátok, Betlehembe. 252