A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

külső segítséggel „tanulják be", mint bármely más színpadi művet. Sőt gyakran maguk a betanítók se eredeti élmény alapján ismerik a hagyományt, hanem tanulmányaik, olvasmányaik alapján próbálják elképzelni, hogy milyen is lehetett az valaha? Az se ritka jelenség, hogy a betanító egyben céltudatosan át is alakítja az eredeti szokáshagyományt, s ezzel egyben annak mondanivalóját is a maga céljai számára manipulálja. Éppen ezért a hagyományok felújításának nagyon sokféle fajtája, fokozata lehetséges. Ennek megfelelően a felújítás kérdésében nehéz egységes álláspontot kialakítani, mert minden egyes felújítás új és új szempontokat vet fel. A kérdés bonyolultsága miatt erről itt nem is lehet néhány mondatban véleményt mondani. Éppen ezért mi most csak a fülöpi mostani felújítás körülményeiről szólhatunk néhány rövid mondatban. Hangsúlyoznunk kell, hogy az alább közölt fülöpi karácsonyi játékok is felújítás eredményéből lettek. Eredetileg színpadi bemutatásra szánták, de az volt a céljuk, hogy az eredeti szokásokat az eredeti hangulat megjelenítésével adják elő. Éppen ezért úgy határoztak, hogy egy még meglevő régi házat teljesen korhű módon — kb. a második világháború előtti állapotában — helyreállítanak, s ott fogják a játékokat eljátszani. Mivel az idő rövidsége miatt ez nem készülhetett el, így fogadták el a fent leírt szobát, amelyben törekedtek az eredeti környezet hiteles rekonstruálására. Ezzel a szereplő-néző kapcsolat valóban helyreállt, hiszen a szereplőket fogadó család és az ott jelen levő néző vendégek hasonlóan bekapcsolódhattak a játékba, mint annak eredeti életében. Az is nagyon fontos, hogy itt mind a szereplők, mind a betanítók olyan helybeli lakosok voltak, akik néhány évvel ezelőtt még aktív résztvevői voltak az akkor még élő játékoknak. A „külső beavatkozás" ugyan valamivel több volt, mint az élő hagyomány korszakában. Bár — mint láttuk—abban az időben is befolyásolta azt a lelkész, bizonyára az aktívabb tanítók vagy más külső személyek is. Ma azonban a betanításban részt vevő pedagógusok és más értelmiségiek {Rácz Jánosné, Sass Jánosné stb.) már nemcsak a helyi hagyományok jó ismerői, de a kérdéskörben szakirodalmi tájékozottsággal is rendelkeztek. Az énekek összeállításában népzenei szakértőt is meghívtak (Herczeg Mária Debrecenből). A feldolgozás, a válogatás azonban nem óhajtotta megváltoztatni a helyi szokáshagyományokat, hanem csupán a hitelesebbnek, romlatlanabbnak tűnő elemeket hagyta meg, s elsősorban a nyilvánvaló romlásokat igyekezett kiküszöbölni vagy kijavítani. Vigyáztak arra, hogy csak olyan variáció maradjon bent, amit helybeliek a közelmúltban még valóban énekeltek. Mindebből a néprajzi kutató azt a következtetést vonhatja le, hogy a fülöpi felújítás viszonylag híven tükrözi a hagyomány egykori „élő" formáját, de egyrészről az egykori szokásrendszernek mégis bizonyos mértékig „idealizált" állapotát mutatja meg, hiszen ilyen tiszta formában talán sohasem jelenhetett meg. Igaz, hogy ugyanakkor, különösen a fiatalabbak éneklésében, talán nem sikerült még visszaállítani azt a régiesebb, hajlításos, melizmás éneklésmódot, mely a tájra általában jellemző volt, és amely az idősebbek éneklésében ittott még ma is felsejlik. Szinte bizonyos azonban, hogy az utóbbi évtizedekben már a jelenleginél romlottabb formában élhettek a szokások. Másrészről arra is számítani lehet, hogy bizonyos régies szövegfordulatokat a mostani felújítók, mivel nem értették meg a jelentését, átalakítottak. így pl. a betlehemesjáték „öreg" szereplője, amikor lefekszik a földre, a feje alá előbb rajzol egy keresztet, rá egy kört, miközben azt mondja: ,,.. .fejem alá vetek egy keresztet, rá egy gémkereket..." Nem értvén, mi az a „gémkerék", ma „gépkerék"-nek mondatják. Gyakran úgy érezzük, a mai szövegek valamiféle rövidítés, tömörítés eredményei. Azt azonban nem tudjuk, ez a rövidítés mennyiben a régi szereplők „sietésének" köszönhető, s mennyiben a betanítók javító szándékú stilizálásának. Mindezek figyelembevételével úgy gondoljuk, hogy a fülöpi karácsonyi játékok még igen közel állnak az élő hagyományhoz, s néprajzi szempontból hitelesnek fogadhatjuk el. 243