A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debreceni tálak, tányérok

húzódik, összekötve őket egymással. Az edények öblét teljesen betöltik a félköralakban hajló szárakon elhelyezett gránátalmák. Jellegzetes a szárak fekete vonalkákkal való áthúzása. A gyümölcsök párosával különböznek, a perem felé levők a legegyszerűbbek, egy színnel készültek, szinte jelzésszerű a külső levél, a középrészben a vonalak. Az alsó pár sötétbarnával fogazott levelek között ül, belseje ugyancsak fogazott. A koronázó gyümölcsök a legnagyobbak, a levelek itt is karéjokra bomlanak, közeikben barna levélkékkel. A gyümölcs belseje az előbbiekhez hasonlóan befelé fogazott. Az ágakat alul szalagcsokor fogja össze. Az írókás tálak közül utolsóként az egyetlen madaras darabbal foglalkozunk, amely 1844-ben készült.

34 (15. kép) A tál tulajdonképpen tányérformát követ. Éles törésvonal osztja ketté peremre és öblére. A peremen féloldalas bogyós ágak váltják egymást ellentétes irányba hajolva. Az öblében hajló virágos-leveles ágon jobbra néző madár ül. A madár teste vörös színű, szárnyán barna vonalak jelzik a fedőtollakat, fején kis bóbita. A virágos ág hullámzik, dísze két nagy, összetett kettős közepű virág váltakozó színű apró szirmokkal övezve, amelyeket vonalkák tagolnak. A száron apró rozmaringleveles ág, három bimbó, amely esetleg zárt gránátalmának is tekinthető.

35 Kevert technikával, írókás és ecsetes festéssel készült egy tál, amely sérülten és hiányos állapotban maradt fent, így sajnos motívumait teljes biztonsággal nem lehet rekonstruálni. (16. kép) A függőleges peremmel ellátott tál kihajlott szélén barna hullámvonal fut végig, alatta az edény oldalán két sötétbarna csík által közrefogott vörösbarna sáv alatt látható a vízszintesen futó díszítés, amelyet zöld ágon elhelyezett vörös bogyó és sötétbarna hármas levelek váltakozása alakít. Az edény alját az ismertetett sávdíszítés választja el az oldaltól. S alakban hajló száron két nagy virág vagy gránátalma, a gyümölcs vörös belseje zöld levelek között barna burokban látható. A másik motívum sérült, de a koronázó hármas levélke alapján, amelyek bár eltávolodtak egymástól, de jelen vannak, valószínű, hogy szintén gránátalma lehetett. A barna levelek ecsettel készültek, ennek alapján Kovács Mihály munkájával hozható kapcsolatba ez a tál.

36 Az utolsó csoportba az ecsetes festéssel díszített tálakat sorolhatjuk, amelyek egy kivétellel Tóth Bálinthoz kapcsolhatók. Munkái közül már foglalkoztunk vörös mázas remekével és a remekhez hasonló, nagyméretű táljával. Két másik teljesen azonos nagyságú és formájú fehér színű tál széle hullámos, viszonylag keskeny peremén karcolt hullámzó indán helyezkednek el zsúfoltan a virágok és a levelek. A tál öblében hajló ágon ül a kétkarélyos farkú, jobbra néző madár. Az ágat matyórózsa, bogyós ág és levelek díszítik.

37 (17. kép) A másik teljesen hasonló formájú tál peremén matyórózsák ülnek két-két levél között. A közepén az előbbivel rokon madár ül az S alakban hajló indán, amelynek karcolt a szára.

38 A harmadik füles tál pereme alatt húzódik a sávdíszítmény, amely hasonló virágokból és levelekből áll össze, mint az előző, de vonalai elhúzottabbak, lendületesebbek. Közepén az ismert leveles-virágos indán ülő madár.

39 (18. kép) 34 Déri Múzeum. Leltári sz.: 1909. 370. 35 Ez a tál az egyik fontos darab, amelynek alapján Domanovszky György először feltételezte a Debrecen—Mezőcsát kapcsolatot. Mezőcsáti kerámia Budapest, 1953, 31—32., majd később A magyar népi kerámia i. m. 35. és A magyar nép díszítőművészete i. m. 181. 36 Hajdúsági Múzeum. Leltári sz. nélkül. Kovács Mihályról lásd 11. jegyzet. 37 Déri Múzeum. Leltári sz.: V. 1917. 90. 38 Néprajzi Múzeum. Leltári sz.: 135. 930. 39 Néprajzi Múzeum. Leltári sz.: 135. 937. 237