A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Szűcs Ernő Zoltán: Debrecen bank- és hitelélete 1919–1929

szerült az imperialista agresszióval szemben. Ráadásul a királyi román hadsereg megszálló csapatai jelenlétüket az ország gazdasági kifosztására használták fel. Kb. másfél milliárd aranykorona értékű gépet, felszerelést, vasúti anyagot és árucikket vittek ki az országból 1920 márciusáig.

11 A külföld pedig — főként a szociáldemokrata pártok nyomására — behozatali sztrájkot szervezett a dühöngő fehérterror miatt. Tetézte az ország gondjait a volt uralkodó, IV. Károly két puccskísérlete is. Ez ellen a környező államok erőteljesen tiltakoztak, felfokozódó bizalmatlanságuk megnövelte országunk politikai elszigeteltségét. A volt birodalmi gazdasági rendszer felbomlott és felemás helyzet jött létre a területi megoszlás — a területeken fekvő iparágak — szerint. Hazánk korábbi nyersanyaglelőhelyeinek nagy része az utódállamokba került, míg a feldolgozó ipar jelentős hányada itt maradt. Vonatkozik ez a gépgyártásra (55%) és a malomiparra (80%), miközben kohászatunk csak az alacsony vastartalmú ércet adó Rudabányára számíthatott, addig a malomipar kapacitásának csak tört hányadával tudott dolgozni nyersanyag híján. A környező országok ugyan eleinte még rákényszerültek a korábbi gazdasági kapcsolatok fenntartására, de védővámrendszerük Magyarországgal szemben azok mesterséges elsorvasztásához vezetett. A volt egységes pénzrendszer is felbomlott. A dualista államstruktúra vezető állami bankja, az Osztrák—Magyar Bank 1920-ban bejelentette felszámolását. Az utódállamok azonban már korábban kisajátították a forgalomba levő pénz egy részét, és azt felülbélyegzéssel látták el. Az Osztrák—Magyar Bank így csak nagyon súlyos veszteséggel tudott felszámolni, és a keletkezett passzívumot Ausztria és Magyarország közt osztották el a paritás alapján. A rohamosan súlyosbodó infláció és a fölosztásból eredő deficit állandóan növekedett, következésképp az államháztartás teljes mértékben eladósodott. Ezt a folyamatot a következő néhány adat szemléletesen mutatja: 1921. augusztus 1-én 15,79 milliárd korona államjegy volt forgalomban, 1922 végére ez már 75,89 milliárd koronára nőtt. Ennek ellenére a zsírótartozás 4,66 milliárd koronára emelkedett, melyet ismét a bankópréssel fedeztek.

12 A pénzjegyforgalom növekedése miatt 1922 szeptemberében kiadták a 25 000 koronás címletű bankjegyet, valamint a termés zavartalan értékesítése érdekében nem kamatozó, látra szóló ideiglenes 100 ezres, 500 ezres és 1 millió koronás pénztárjegyet.

13 Mindezek után nyilvánvalóan csökkent a papírkorona paritása, mint kitűnik ez a svájci frankhoz viszonyított árfolyamából: /. táblázat A magyar papírkorona svájci frankhoz viszonyított paritása 1913. dec. 31. és 1923. jún. 15. között Megnevezés 1913. dec. 1920. ápr. 1921. dec. 1922. dec. 1923. jún. Papírkorona Svájci fr. 1,0515 1,— 0,0251 1,— 0,0085 1,— 0,0022 1,— 0,00065 1,— A korlátok közül elszabadult infláció 1922 nyarától már a gazdasági egyensúly megteremtésének egyik legfőbb akadálya lett. Ezért kölcsönhöz kellett folyamodni. Az összeg nagysága miatt az újonnan alakult Népszövetséghez kellett fordulni. Bár súlyos feltételek mellett, de a kapott hitellel 1924-ben sikerült megállítani az inflációt. Egyensúlyba került az államháztartás, és megtették az előkészületeket az új pénznem bevezetésére. A döntések 11 Berend T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. 12 Zsíróforgatmány. A zsíróforgalom a bankok egymás közti elszámolása, amikor is az egymás közti átutalásoknál csak az egyenleget egyenlítették ki. Következésképpen a zsíróforgalom nagyban csökkenti a bankjegyforgalmat. 13 NMC. 1921—1922. 210