A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Balogh István: Dr. Ecsedi István naplójegyzetei (1920. ápr. 10–1928. febr. 15.)

osztja, lemond a szerkesztőbizottság elnöki tisztéről, és ezt a titkár Tóth Jánosnak átadta. Ez a debreceni papi egyetértés (az átadást láttam). Ekly József temetkezési vállalkozó beszéli, hogy még a gyászjelentéseket is cenzúráztatni kell. 1920. szept. 29. Ekly József, több mint egymázsás ember, felszalad a templom tornyába, és harangoz, míg a halottat kiviszik, hogy csúfság ne essék a temetésen. A harangozó másutt van elfoglalva. Kocsár Gábor ügyvéd felesége temetése. 1920. okt. 1. Oláh Gábor ma erősen megtámad, amiért Jánosi Zoltán kommunista papot megvádoltam. Amit mondottam, állom, még sokkal kompromittálóbbat is tudnék, de ez privát dolog. Elfeledkezik már Oláh Gábor, hogy ez a pap május 6-án azzal küldte hozzám, hogy május 17-ig csillapítsam le az ellene zúgolódó parasztságot, mert az oláhoknak 17-én feljelent. Mikor én kérdőre vontam szándékáért, azt felelte: „Bajban vagyok, úgy védem magam, ahogy tudom, ha kell, piszkosan is!" így csalatkozunk a nagy emberekben! Ma megnéztem Silvio kapitány irredenta darabot. Alig volt ember a színházban. A pénz a zsidóknál, azok meg a keresztény kurzus miatt nem járnak színházba, hogy az újságok nyelvére ne kerüljenek. 1920. okt. 3. A hitelszövetkezet képviselői jelenlétében a Gazdák Szövetkezetének szakcsoportja megalakításán a városháza nagytermében alig voltak 20-an, mégis elhatározták, hogy mindenáron megalakítják. 1920. okt. 5. A katonaság (debreceni vadászzászlóalj) ma este véglegesen elhagyta a kollégiumot, a Péterfia laktanyába költözött. Tömérdek piszkot, szemetet hagyott maga után. 1920. okt. 6. Ma ünnepeltük az október 6-i gyászünnepet a református Nagytemplomban. Ott voltak a debreceni iskolák. Szégyen, gyalázat, egyetlen pap sem volt jelen. A kollégiumi iskolák tanáraikkal, a város képviselete. Hiányzott az egyetem, a teológiai fakultás, a lelkészképző (a teológusok ott voltak). Nem akadt egy pap sem, aki az ősi kálvinista templomban imádkozzék. Konrád Zoltán segédlelkész mondott egyszerű imát. A katonaság első ízben ünnepelte október 6-át. Mivel a református egyházban széthúzás van, a Kossuth utcai templomba vitték őket, hol Uray Sándor pápistabarát, pietista kálvinista pap az altábornagy jelenlétében imádkozott, innen a katolikus templomba mentek. Ez is a püspökön akar egy ütés lenni. 1920. okt. 8. Kellemetlen, szomorú tanácskozáson vettem ma részt. Jánosi Zoltán parókiájára Konrád Zoltán, a segédlelkész felhívott, és felolvasván Irinyi (?) ellen beadott vádakat, mondta, hogy legsúlyosabbak az én vádjaim. Belátta, hogy azokat tényleg hirdette, de tekintsük, hogy 9 tagból álló családja van, ha elcsapják, utcára kerül nyomorultul. Az ismert szangvinikus voltánál fogva a pápistákhoz szegődik. A munkásság jó része vele tart, tehetséges, igazságos ember, jószívű. Találjunk módot a visszavonulásra. Cseréljük ki egy amerikás pappal, minthogy már mozgalom is van. Én rámutattam, hogy sem itt, sem az egyházkerületben nem maradhat, erről a család is mondjon le. Amit vallottam, csak egy kis része annak, amit tudok, és én azt állom. Férfinak tartottam, és nagyot csalódtam benne. De tekintve nyomorult családját, hajlandó vagyok a gazdákat úgy hangolni, hogy egy amerikai cscrébo menjenek bele. Most is fizetését 1100 koronáról 500 koronára akarják leszállítani. Ez ellen is próbálok lépést tenni, mert tudom, két fia azért nem járhat iskolába, mert nincs cipője. Egy polgárnő fog meg, hogy járjak közbe, hogy a polgárok látogassák a színházat, 196