A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Történelem - Kormos László: die Wirtschaftsführung des Reformierten Kollegiums zu Debrecen 1742–1841
tükrözi. Róthschnek V. Emil ugyanis már leányának megszületésétől kezdve családi számvetéseket végzett. Egy kis füzetbe vezette 1875-től 1898-ig Olga nevelésére fordított kiadásait 15 (tehát leánya születésétől egészen asszonykoráig végezte folyamatosan a jegyzék írását). Ebben az iratban az 1895-ös évnél érdekes bejegyzésre bukkantam: „november 16.: egy arany... utolsó heti pénz 10 f. november 18.: férjhez ment dr. Varga Emil orvoshoz". Ebből a kis tételből megtudható, hogy Róthschnek V. Emil még az esküvő előtt két nappal kifizette azt a heti „zsebpénzt", amelyet Olga alkalmi személyi kiadásainak fedezésére rendszeresen megkapott. A gyermeknevelés várható költségvetésére a kiházasítási leltárban is találunk feljegyzést: „gyermek külön: dajka, ruházat, nevelés — hol több, hol kevesebb, de átlag darabonként 500 f.". A füzetecske és a leltár „gyermekrovata" még egyértelműbbé teszi azt a tényt, hogy a középpolgár családját mint fogyasztóegységet kezelte, s gondoskodásának alapvető célja az ellátás biztosítása volt. A leltár feladata ebből fakadóan kettős: kézzelfoghatóan bizonyítani ennek az ellátásnak a tökéletességét, és megörökíteni mintegy intelmül a következő nemzedék számára a „ház" eltartásának biztos módját. „így fogtam én fel egy férj kötelességét — családjával szemben, és ezen az alapon teljesítettem azt — mindenkor magam utoljára jővén tekintetbe" — írta végső tanácsként dr. Róthschnek Emil talán a leendő férjnek. Az após tanácsait azonban csak egy olyan vő tudta megszívlelni, aki hasonló jövedelem, családi háttér birtokában volt. A Róthschnek és a hasonló vágyónállapotú debreceni Varga család esetében idillikus házasság feltételei teremtődtek meg. A társadalmi emelkedésnek, a gazdagodásnak ugyanis az egyik legbiztosabb módja mind a paraszti, mind a polgári társadalomban a házasodás volt. A birtok, a vagyon egybetartása érdekében a párválasztást gyakran nem is bízták a fiatalokra, hanem a szülők választották ki gyermekük leendő házastársát. Mivel a polgári rendszer a házasfelek közös vagyonra alapozott formáját vallotta, «zért a meglevő anyagi helyzet folytatólagosságát — esetleg bővítését — eredményező házasságkötéseket tekintették előnyösnek. Szerencsés esetben a fiatalok vonzalma is kölcsönös volt, és a szülők részéről sem volt ellenkezés. A házasság az örökítéshez hasonlóan szinte átvenni látszott bizonyos család-újraalkotó feladatokat, 16 s e rendeltetésének betöltését segítette a hozomány is. Jelen példánkban a leendő férj szintén egy nemesi származású, hagyományosan kereskedőcsalád leszármazottja, aki orvosként nemcsak a felső középosztály, de az értelmiség soraiba is tartozott. Varga de Vargas Károly (1830—1903) bútorkereskedő és egy nagykereskedő leányának, Heigel Gabriellának házasságából született öt fiúgyermek egyike Varga Emil, 17 aki származását és hivatását tekintve tehát megfelelő társa lehetett Róthschnek Olgának. Elengedhetetlenül szükséges azonban arról is szólnunk, hogy esetükben nemcsak az érdekek egymásra találása dominált. Róthschnek Olga leánykori naplói a fiatalok őszinte rokonszenvét is sejtetik. A családi háttér mindkettőjük számára elérhető közelségbe hozta a polgári jómód, a jól szituált középosztály viszonyainak elérését. Mit tekinthetünk a középosztályi pozíció elismert szimbólumainak? A szakirodalom szerint a származás, a vagyon, a hivatás, a felsőfokú végzettség (diploma), a társadalmi életben elfoglalt hely mellett két életmódbeli jegyet is: a lakásnagyságot és cselédtartást. 18 Egy korabeli népszerű háztartási tanácsadó vélekedését idézi a Magyarország története 7/1. kötete: „A fiatal házaspár a középosztályból nagyon szépen berendezkedhetik háromszobás lakásban. Egy háló, egy nap15 HBmL. XIII. 10. Róthschnek V. Emil: Róthschnek Olga Margit nevelésére fordított kiadások 1875—1895. 16 FügediErík: A középkori magyar nemesség rokonsági rendszerének két kérdése. Történeti antropológia i. m. 237. 17 HBmL. XIV. 3. Dr. Varga Emil iratai. 18 Magyarország története i. m. 469. 168