A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: die Wirtschaftsführung des Reformierten Kollegiums zu Debrecen 1742–1841

BenkőÉva Mennyibe került egy polgári háztartás Debrecenben 1895-ben? Többek között ez is megtudható abból az érdekes múlt század végi polgári kiházasítási leltárkönyvből, amely 1984-ben került a Déri Múzeum legújabb kori történeti gyűjteményébe.

1 Az 1895-ből származó leltár jelentőségét az adja, hogy a címben feltett kérdésre válaszolva egy gazdag debreceni polgárcsalád anyagi helyzetét, használati tárgyait, társadalmi szokásait dokumentálja. Mivel kiházasítási összegzésről van szó, természetesen a hozomány, a kelengye mennyiségi és minőségi jellemzőiről is tájékoztat. Olvasása során nyomon követhetjük az ajándékozási szokás (hisz a kelengyeadás napjainkban is élő hagyomány) formai, tartalmi változásait. Számtalan olyan tényezőt lehetne felsorolni még, amelyet e leltárkönyv kapcsán érdemes tanulmányozni, a gyakorlati muzeológia szempontjából azonban még csak egyre hívom fel a figyelmet. E kortörténeti dokumentum segítségével valósághűen, kiállítási helyiségben berendezhető a száz évvel ezelőtti polgári lakás, kialakítható a polgári enteriőr (lásd: a bútorok jegyzékét és a nagyobb bútordarabok elhelyezését is bemutató lakásalaprajzot). A leltárak (inventáriumok) az írásos források azon csoportjába tartoznak, amelyek számszerű, statisztikai adatszolgáltatásokat nyújtanak. Olyan könyvelési kimutatások, amelyek tartalmazzák a tényleges megmérés, megszámlálás és mennyiségi felmérés vagy becslés alapján található anyagok, tárgyak, eszközök egy időpontra vonatkozó részletes felsorolását mennyiségben és pénzértékben.

2 A jól, gondosan megírt, magyarázatokkal ellátott számvetések lehetőséget adnak arra, hogy általuk a múltbeli élet egy-egy részlete szinte teljességgel bontakozzon ki a kutató előtt. Nem véletlenül fokozódik tehát az érdeklődés az utóbbi időkben e forráscsoport iránt. Ennek az érdeklődésnek, törekvésnek megvalósulásához elsősorban a néprajzi kutatások közlései járultak eddig hozzá.

3 Ezeknek az ismertetéseknek célja természetesen a paraszti va1 A Déri Múzeum legújabb kori történeti gyűjteménye VIII. 84. 11. 1. leltári számon őrzi. A leltárkönyvből legalább két példány készülhetett, a másik ugyanis a levéltár kezelésébe került, s ott a Róthschnek családra vonatkozó anyagok között a HBmL. XIII. 12. 3. nyilvántartási számon található meg. A két leltár szinte azonosnak mondható, mind a kettő ugyanattól a személytől ajándékozás útján került egyéb családi hagyatékok mellett a múzeumi, illetve levéltári gyűjteménybe. Jelen közlés a múzeumi példányt ismerteti a többi értékes információt tartalmazó levéltári szövegekkel kiegészítve (a bővítményt mindenütt + jellel jelöltem). A levéltári iratban lelhető fel az a számvetés, amely a címben feltett kérdésre ad választ. Ugyanebben található egy beragasztott borítékos levél, amelyben Kapisinszky János görög kat. espereslelkész a fiatalok eljegyzéséhez gratulál (ez a levél hiányzik a közlésből!), s a lakás alaprajzot is ehhez a példányhoz csatolta készítője. E főbb eltéréseket még csak néhány — valószínűleg utólag, ceruzával írt — bejegyzés egészíti ki. Közlésem betűhív, s igyekeztem az eredeti szöveg formáját is — amennyire lehetséges volt — követni. A kiolvashatatlan szavakat elhagytam, a hiányt pontozással jeleztem. 2 Új magyar lexikon 4. köt. (Bp., 1962) 344., „leltár" címszó. 3 Lásd pl.: Zólyomi József: Egy dejtári (Nógrád megye) gazda hagyatéki leltára 1855-ből. = Ethnographia (továbbiakban Ethn.) LXXXV. (1974) 65—69. Szilágyi Miklós: A XIX. század eleji paraszti vagyonleltárak forráskritikai értékelésének kérdéséhez (Gyomai és mezőberényi anyag alapján). = Békési Élet, XIII. (1978) 3. sz. 387—390. Varga Gyula: Egy parasztporta leltára 1805-ben. = Múzeumi Kurír, I. 2. sz. 1970. február. 8—19.