A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről

innepélyesen hivataljokba a helybeli Sz. Ecclesia Curatora T. Domokos Lajos Ur, s a Perceptort és a Gazdát fel is eskettette hivataljok hűséggel lejendő folytatására, de a Curatort nem, s a Collegium helybeli curatora az óta sem esketődött fel soha a Collegium hűségére, jóllehet 1792—óta már nem tsak ex nobili officio szolgál, mint hajdan, hanem fizetésért, — Perceptora azóta mindég az Esküdt Polgárok közzül volt a Collegiumnak, már most negyedik, 300 pengő forint fizetéssel; de a Polgárok közzül választott Gazdák nem soká tartottak. Kettő is csakhamar praevaricatióba éretett utói, s viszsza kellett menni oda, hogy ismét a Tanuló Ifjak közzül választassék Gazda, a mi máig is úgy van. T. i. a már Cursust végzett Deákok közzül valasztatik évenként Gazda még pedig tsak 200 Váltó czédula, nem 200 pengő forint fizetéssel mint hajdan a Polgár-Gazda. Fiscalisról semmi említés nints a helybeli Sz. Ecclesia közelebb idézett végzésében, s nem mondatik hogy annak választását is a helybeli Curatoratusra bízta volna a fő tiszt. Superintendentia. Sőt úgy látszik, hogy a Fiscalis akkor egészen feledékenységbe ment, mert instructio is csak a Curator Perceptor és Gazda számára adatott ki, a Fiscaliséra semmi sem. A Számadásokból azomban világos, hogy akkor is volt a Collegiumnak Fiscalisa, mert a salarizatusok közt ott van a Fiscalis is 30 pengő forint honoráriummal, és 1793-tól fogva egész 1829-ig, mikor mostani Fiscalis Urat választotta a helybeli Ven. Consistorium, mindég 30. conv. forint volt a Fiscalisi fixum honorarium; ezenkívül minden perben oda engedtetett a Bíróság által megítélt Prokatori honorarium, s mikor valahova Collegium dolgában utazott, forspontpénze és diurnuma fizettetett. Mostani Fiscalis Urnák, mikor elválasztatott, rendelt a helybeli Nagy tiszt. Consistorium 60. pengő forint fizetést, ezenkívül mellé vice fiscalist 40. pengő forint fizetéssel; ki, miután néhány esztendeig semmit sem csinálván, s ingyen vévén a fizetést, az elmozdíttatást le mondással megelőzte volna, ennek fizetése is mostani fiscalis Úréhoz csatoltatott, s azóta a Fiscalisi fixum honorarium lOO.conv forint, s ezen fellyül Scripturistica, melly miután Fiscalis Ur a volt vice fiscalisét is magának kérte, és az a penna-csináló-késen és ollón kivül oda is engedődött, e következőkből áll: 20kontzközönséges író, és 6 kontz velin papiros; 24 rúd veres spanyol viasz; 6 rud fekete, és 2 rud veres plajbász; 1 papiros nyírő olló; 1 penna-tsináló-kés; két gombolyag fejér, és két gombolyag fekete spárga esztendőnként. De hogy az instructiókra viszszatérjünk, itt czélunkhoz képest különös említést tsupán a Curatori Instructionak 2-dik, 4-dik és 6-dik pontjai érdemelnek. A két elsőbbnek tartalma rövid szóval ide megyén ki, hogy a Cassára való assignalás jussa egészen a localis Curatornak adatott által; úgy mind azáltal, hogy az assignatiókat a Rector Professor is Contrasignálja és regestrálja; a 6-dik pont pedig a költsön kiadandó Capitalisokról szól, s szóról szóra így van: „A Curator a Pro)essorokkal együtt két vagy három száz forinton kívül ne elocaljanak egy helyre, hanem ha annál nagyobb summát kellene elocalni, a DebreczeniPresbyterium hírével és megegygyezésével legyen, mellyet a Perceptor a Curatoralis Assignation kivül tartozik producalni számadásába." Ezek szerint, látni való, hogy a Cassa administratio a Professorok kezéből szinte egészen kivétetett. Igaz ugyan, hogy a Presbyterium gyűlésében, vagyis a Consistoriumban régi szokás szerint a Professoroknak is helyök, és szavok volt, s onnan, — bárha ezen tárgyat illetőleg a Budai Zsinat 4-dik Canonjába tsak ennyi mondatott is; „in. majoribus Ecclesiis etiam Professores majorum Scholarum ad Presbyterium locale eligi possunt," — az 1792-diki új organizatiókor sem rekesztettek ki. De minekutánna a Budai Zsinat 92-dik Canonjában, s az szerint az 1792-ben hozott uj oskolai törvényeknek mindjárt a legelső czikkelyében is — Az 1792-diki oskolai törvényeknek 1-ső czikkelye ez: „Quoniam Collegium hoc initio ab Ecclesia Debreczinensi fundatum est, et adhuc magnam partem eius beneficio sustentalur eius etiam immediatae inspectioni, ac directioni, subest; licet jam pridem totius Ecclesiae Hungaricae commune Seminarium factum sit: ad vacantia Professorum officia candidabunt pro Theologia quidem quatuor Superintendentiae; ad reliquorum autem Professorum officia haec Trans-Tibiscana Superintendentia quatuor idoneos viros, e quibus Semper Curatoratus Ecclesiae Debrecinensis pro quavis vacantia unum el iget, vocabit, et introducet, auditis tarnen Ecclesiae eiusdem Ministris, et Professoribus. Candidentur autem, et eligantur probi, religiosi, culti et cet." — a Debreczeni Collegiumbeli Professori hivatalra csak a Candidatio jussa hagyatott meg a Fő tiszt. Sptdtiánál, a candidatusok közül való választás, meghívás, és beállítás jussa pedig egészen a helybeli Curatoratusnak adatott által, s ennél fogva a helybeli Curatoratus attól fogva a Professor-marasztást is szokásba hozta, úgy ítélvén, hogy a kié a hívás, azé a marasztás is, és mind ezek egész 1821-ig így maradtak, a mikor a Professor-választás jussa módosíttatott, a marasztás pedig eltöröltetett; látni való, hogy a Professoroknak, bárha jelen voltak is a Consistoriumban, az ellen a mit a Curatoratus ez vagy amaz Collegiumot illető dologban tenni akart, szóllanj igen bajos volt. így hát erről az oldalról sem lévén semmi tartalék, s a Superintendentia sem tartván fel magának semmi superinspectiót, már most meg a helybeli Curatoratus administralta a Collegium Cassait szinte úgy minden Controlleria nélkül, mint azelőtt a Professoratus. A Budai Zsinat pedig rendelt volt itt Controlleriát a már fentebb idézett 113-dik Canonban; de a tiszántúli fő tiszt. Sptdtia, vagyis inkább a debreczeni Ecclesia, melly akkor ezen Superintendentiát vezette, valamint egyrészről többet tett mint az amlített Canon parantsolt, mert ott tsak localis

Perceptorrol lévén szó, azon kivül Gazdát, s az Ecclesia Curatoratól megkülömböztetett különös Collegium Curatorat is tett jó fizetéssel, mintha ezeket is a Budai Zsinat rendelte volna: úgy más részről jónak látta ezen Canonnak következő 143