A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről

más világiakkal jelen kellett lenni. A dolog ebből állott: 1648-ban a Debreczeni Deákság megsokasodván, Szokolai István Oskola Mesterjek ellen lármát csináltak, ollyannal tévén azt magokra nézve adóssá, a mivel ő azoknak nem tartozott. Ezt Szokolai a Tanátsnak megpanaszolta. A Város Bírája, Kerekes Mihály — a Debreczeni Tractus Esperestje több Prédikátorokkal Debreczenben lévén — Tanáts Gyűlést rendelt, hova azon vidéki Prédikátorok, a Debreczeniekkel együtt meghivattattak, s a végeztetett, hogy azon lármának indítóját vegyék ki, és fogják rámára, hogy miért indította azon lármát. A Deákság ki nem adta s mivel a Patronusok előtt az Oskola ajtaját be zárták, s magokat ezek ellen védelmezni akarták, és az intéseknek, s kéréseknek nem engedtek, a magistratus, s az ott lévő Papság be vágattak az Oskola ajtaját, és a zenebonának indítóit kivitették, s tömlötzre hányatták. Ez a történet, mint Bartha Bóldisár írja „hírével esett a fejedelemnek is, ki ezen dolog eligazítására terminust ád, mellyre gyűlnek a tiszántúl és innen való Prédikátori betsületes Rendek, Politicusokkal együtt, kik előtt mind a két fél dolgát proponálja" Tartatott ez a Gyűlés 1650-ben Április 3-n s mint nevezett Barta Bóldisár írja, úgy igazíttatott el a dolog, hogy a Városbeliek gyógyíttassák meg a sebeseket, és sérelmekért fizessenek. A Prédikátorok, kik a tanátskozásban jelen voltak, a Városi Tanatsal bizonyos hivataljokíól megfosztattassanák", (mit tesz ez?); Később a Barta Bóldisár Chronicájának egy Exemplárját, bárha tsak utánnyomatban is, megkerítvén, abban ezen helyet így találtam: „A Prédikátorok, kik a tanátskozásban jelen voltak a Városi Tanattsal, bizonyos ideig hivataljoktól megfosztattassanak. A Deákság számára pedig új és szorosabb törvények hozattattak, és hogy ezen ítéleten mind a két fél megnyugszik, mind a két rész a végzésnek nevét aláirta". De hogy a Deákság és a Városiak közötti súrlódások ezután is meg nem szűntek bizonyítják az 1656 diki és K>57 diki történetek, mellyeket főtiszt. Tóth Ferencz Ur igy ad elő említett munkájában: b, A 124-dik lapon: „Legutolsó Zsinatot tartott Lázár Miklós Püspök B.Böszörményben 1656ban sept 3-n a hol a Váradi Oskolabeli Deákok rendetlenségeinek megorvoslásáról, és a Debreczeni Oskolabeli Deákok dolga eligazításáról volt főképpen a szó. Panaszt tettek ugyanis a Debreczeni Deákok a Zsinatba, hogy a Szepesi Pusztának,me\\y a Debreczeni Col legi umnak Jószága volt, dézmáját némely Debreczeni emberek nem akarják fizetni, s félvén hogy lassanként arra megy ki a dolog, hogy egyszer senki sem fogja adni a dezmát: tehát 1656-ban a Bihar Vár megyei Vice Ispány által arról egy inquisitiót tétettek a Deákok, mely még most is meg van a Collegium Archívumában, hogy kik nem fizetik a dézmát. A Püspök a Zsinat tagjai közzül Deputatusokat küldött ki, a kik a megbántatott Debreczeni Deákok dolgát eligazittsák, de a melly megbántódást némelly éretlenebbek olly nagynak vettek, hogy a következendő esztendőben elkövetkezett lármának, és veszekedésnek, melly a Deákok és a Városbeliek közt esett, itt lehet főképpen fundamentomát keresni." Ebből, hogy a Deákság 1656-ban maga neviben folyamodott a Bihar vár megyei Vice Ispánhoz és tetetett azzal inquisitiót a Szepesi dézma iránt, hogy ugyanaz a Zsinathoz is maga nevében folyamodott ugyanakkor ugyan azon dologban, látni való, hogy akkor a Tanuló Ifjúság nem úgy néződött mint minden tekintetben gyámság alatt lévő, hanem magának is voltak bizonyos jussai, és a Collegiumi dolgok igazgatásába bizonyos befolyása, a minek maradványa úgy látszik az is, hogy a Pataki Deákok máig is magok nevében hívják meg a Pátronusokat Examenre, és hogy ugyantsak Patakon máig is a Deákok közzül van a Collegium Perceptora, mint volt hajdan itt is. Nevezetesen úgy látszik, hogy különösen a Collegium ollyan jövedelmeinek, mellyek a Deákság intertentiójára voltak rendelve, a millyen volt a többek között a Szepesi dézma is, ők magok, sjelesbben az ő magok közzül választott Officialisaik, a Senior, a Contrascriba, és a Primariusok, kik ma Juratusoknak vagy Esküdt-Deákoknak neveztetnek, voltak administratoraik, vagy legalább ezeknek a Professorok általi administrálása az ő ellenőrködésök alatt történt, s innen vette, úgy látszik, eredetét a Contrascriba nevezet is, hogy t.i. a Tanuló Ifjúságnak ezen tisztviselője volt különösen az ő jussaiknak védelmezője mások, s közelebbről a Professorok ellen is; s innen lehet, úgy látszik, megérteni azt is, a mi fenntebb az a betű alatt mondatott, hogy t.i. a Deákok 1648-ban Szokolai István Oskola-Mesterjek ellen lármát tsináltak, ollyannal tévén azt magokra nézve adóssá, a mivel ő azoknak nem tartozott. — Egyébiránt, a mi a következő 1657 dik esztendőben a Deákok és városbeliek között esett lármát, és veszekedést illeti, mellynek fundamentomát Superintendens főtiszt. Tóth Ferencz Ur vélekedése szerint a Deákok által a Szepesi dézma iránt indított perben lehet keresni: ezt maga tisztelt Superintended Ur egy kis -nal igy adja elő. Miután leírja, hogy 1660-ban Seidi Basa megvévén Nagy Váradot Mártonfalvi György Professor a Váradi Collegiumbeli Deák Ifjúságnak megmaradt részével, a mar az előtt csak nem mindenéből ki prédált Debreczen városába jött által, hol Thornai István a Püspök, és a város által befogadtattak, és az oskolába beszállíttattak, kiknek mivel már a Szepesi Puszta dézmája, s más fundatiók elégségesek nem voltak, Debreczen Városának jószívű Polgárai, bár magok is a legnagyobb szükséggel küszködtek, házanként is főzetni készek voltak, s igy és ekkor nevekedett meg a Debreczeni Collegium annyira, hogy midőn az előtt tsak hatvan hetven Tógás Deákok voltak benne egyszerre, ezeknek számok Várad megvétele után tsakhamar három annyira is szaporodott, miután, mondom, ezen 1660-diki történetet leirja igy folytatja tovább beszédet: c, A 133-dik lapon: „Mennél nagyobb szívességgel viseltetett pedig Debreczen Városa az akkori Tanuló Ifjúsághoz: annál nehezebben esett mind néki, mind Thornai István Püspöknek" (s egyszersmind Debreczeni Prédikátornak), „hogy 1657-ben" (és igy azután való esztendőben, mikor a szepesi 139