A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére - V. Szathmári Ibolya: A „nép” művészetének négy évtizede Hajdú-Bihar megyében

határozott és kidolgozott tematika alapján végzik munkájukat. Az alakulás utáni, kezdeti időszak — a szakköri tagok megnyerésére — általában a színes hímzések megismerésével telt, majd a helyi hagyományok felkutatása és feldolgozása került előtérbe. így került sor először a furtai hímzésanyag feltárására, melynek viseleti darabokon és lakástextileken meglevő, sajátos formakészlete és díszítőstílusa N. Juhász Julianna és Varga Dánielné Juhász Erzsébet (Népművészet Mestere) furtai íróasszonyoknak köszönhetően nem merült a feledés homályába. Az egykori pelerinszabású, fekete hímzésű ún. kunsági típusú női kisbunda Derecske és környékén fellelhető hímzésmotívumait Takács Sándor né (Népi Iparművész) gyűjtötte össze, s új funkciót találva ezen díszítményéknek megmentette és alkotó módon tovább is fejlesztette azokat. A debreceni szűrhímzés rendkívül gazdag szín- és motívumvilágának továbbörökítésében az önállóan dolgozó Dankovszky Lórándné (Népművészet Mestere) mellett igen nagy szerepe van Bagdi Lajosné szakkörvezető hímzőasszonynak is. Ugyancsak az újstílusú hímzéseink sorába tartozik az a hímzésanyag, melynek feltárása és összegyűjtése néhai Fekete Erzsébet kornádi tanárnő nevéhez fűződik. A kornádi fehérhímzésként ismertté vált mintakincs feldolgozásáért és harmonikus átörökítéséért munkásságát a nyíregyházi országos pályázaton (postumus) „Bronzplakettel" jutalmazták. Mivel nem lévén túlzottan gazdag hagyománya a népi hímzéseknek Hajdú-Bihar megyében, ezért az egyes amatőr szakkörök ahhoz, hogy munkájukban újat tudjanak hozni, a helyi hagyományokon túl más tájegységek és a történeti hímzéshagyományok felé fordultak. A kevésbé kutatott és ismert hímzéseink feltárására és jobb megismerésére a szakkörök kirándulásokat és helyszíni gyűjtéseket szerveztek. így került sor a Zobor-vidéki hímzéshagyomány feltárására és feldolgozására, melyért a nyíregyházi pályázaton a debreceni szakkörök a legmagasabb díjak elnyerésében részesültek: „Gránátalma díjat kapott a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ szakköre és a Horváth Árpád Művelődési Ház szakköre (vezetője: Szabó Kálmánné), „Aranyplakettel" tüntették ki a Volán Vállalat szakkörét (vezetője: Lyachovics Józsefné). Az egykori oltárterítők és patyolatkendők leheletfinom anyagra vitt, míves technikáját adják vissza azok az ún. „úri-hímzéssel" kivarrt terítők, futók, melyeket „Ezüst- és Bronzplakettel" jutalmaztak (a Titász szakköre: vezetője Kökényessy Györgyné, továbbá Bakos Károlyné Hajdúszoboszló). A hímzőszakköri munka megyeszerte egységesebbé tételére a szakmai továbbképzések szervezésén túl tervezik a rendszeres módszertani tanácsadó létrehozását, a jól működő szakkörvezetők számára pedig a magasabb szintű, „B" kategóriás tanfolyam megszervezését. A több mint két évtizedes múltra visszatekintő, népi hímzőszakköri tevékenység eredményei sorra megmutatkoznak. A szakkörök munkája népi hagyományainkon alapuló, olyan, új értékeket teremtő, új esztétikai élményeket nyújtó alkotói tevékenységet takar, mely kultúránk, környezetünk gazdagítását, az ebben a díszítőművészeti ágban tevékenykedők önmegvalósítását, egyéniségük kibontakoztatását egyaránt szolgálja. A szövőszakköri munka két területen folyik a megyében: az iskolai gyermekszakkörök és a művelődési házak mellett működő felnőtt szakkörök keretében. Az iskolai szövőszakkörök alapvető meghatározója a résztvevők életkorához igazodó, a szövési technika megszerettetésére és megismertetésére alkalmazott, játékos forma. A gyerekek mauális és kombinatív készségének fejlesztésére a szakkörvezetők a legkülönbözőbb fonási technikával ismertetik meg a szakkör tagjait kezdve az eszköznélküli ún. körmönfonástól a madzagszövő tábla használatán keresztül egészen a szövőszéken való szövésig. A gyerekek így készítettek fonott nyakláncot, koszorút, babafigurákat, 25—30 cm széles gyapjúterítőket, tarisznyákat, míg eljutottak a 60—65 cm széles gyapjúszőttes térítőkig, párnákig és a két szélből összevarrt heverőtakarókig. A néhány debreceni általános iskolában (Ady Endre, Fazekas Mihály) és az Úttörőházban működő szövőszakköri munka közül kiemelkedik a debreceni Siketek Altalános Iskolájában 1979 óta, rajzszakkör keretében működő szövőműhely. A Tóth Pálné tanárnő (Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész) vezetésével működő szakkör a hallássérült gyermekek körében 5 éven keresztül olyan eredményeket ért el, mely szakmai és pedagógiai szempontból egyaránt egyedülálló. Munkájukat a Népművelési Intézet nívódíjával (1980) a nyíregyházi Országos Népművészeti Kiállításon a gyermekkategóriában „Ezüstplakettel" (1981), majd „Gránátalma díjjal" (1983) tüntették ki. A 14 felnőtt szövőszakkör munkáját részben hivatásos alkotók, részben tanfolyamot végzett szakkörvezetők irányítják. A szakkörök csaknem kivétel nélkül gyapjúszövéssel 505