A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére - V. Szathmári Ibolya: A „nép” művészetének négy évtizede Hajdú-Bihar megyében

foglalkoznak, s azok közül is elsősorban az erdélyi, csíkritmusú textileket készítik. A gyapjúfonálból szőtt lakástextilek: faliszőnyegek, takarók, párnák, padlószőnyegek egyszerűségükkel és harmonikus színvilágukkal mai otthonainkat teszik lakályosabbá. A csíkok merevségét olykor egyszerű díszítőelemekkel (fogazással, pettyel, zabszemmel, gyönggyel) oldják fel. Újításként szedettes mintázat — főleg rozmaring — is megjelenik ezeken a textileken. A csíkmintázatú textileken túl a gyapjú, erdélyi göbös szőnyegeket is készítik. Néhány szövőszakkörben a magyar népi szőtteskultúra legrangosabb részét képező ún. „festékesek" szövésével is foglalkoznak, s kísérletek folynak a növényi festés elsajátítására és beindítására is. A szövőszakkör tagjai között igen sok fiatalt találunk, közülük hagyományhű, magas színvonalú tervezői és kivitelezői munkájáért Tóth Pálné a „Népművészet Ifjú Mestere" és a „Népi Iparművész" címet, Dezsőné Borbély Emma pedig a „Népművészet Ifjú Mestere" címet kapta meg. Tendenciaként jelentkezik, hogy a fiatalok egy része a hagyományból táplálkozó, de attól már elrugaszkodó, az iparművészet kategóriájába sorolható textileket készít. Népi szőtteshagyományaink továbbörökítése és továbbvitele terén a fentemlítetteken (gyapjúszövésen) túl kiapadhatatlan forrást nyújt még a megye textilszőttes hagyománya, melynek néhány hivatásos művelője mellett (Oláh Mihályné, Pocsaj) napjainkban igen kevés követője akad. Népi díszítőművészetünk további ágaiban a már említett szakkörvezető-képzés gondjai miatt kevés szakkör működik. A 30—35 fővel dolgozó egy faragó szakkör tagjai számára a képzést és továbbképzést a rendszeres szakmai előadásokon túli önképzés és a szakemberek szakmai-irányító segítsége biztosítja. A szakkör öt tagja bekapcsolódott a Miskolcon szervezett tanfolyami munkába. A szakköri tagok munkája igen sokrétű. Faragnak bútorokat, melyeken díszítésként nem az újstílusú faragás elemeit alkalmazzák, hanem elsősorban a fa tárgyak formai esztétikáját keresik. Kutatják az egykori, hagyományos faragott bútorokat, használati tárgyakat és eszközöket, bennük nem egyszer művészi ihletforrásra találnak, így született meg Császi Ferenc hajdúszoboszlói Népi Iparművész „járomgarnitúrája", azaz a járom ívét és a szekéroldal rácsozatát visszatükröző, falitékából, hajlított székekből, veretes szekrényből, étkezőasztalból álló bútoregyüttes, mely az országos pályázaton „Gránátalma díjat" kapott. A bútoregyüttesek másik csoportját a maga rusztikus és egyszerű mivoltában meghagyott forma jellemzi. Létrehozásuknál alkotóikat az az elv vezérli, hogy minél kevésbé avatkozzanak be a fa természetes alakzatába, formájába, minél kevésbé fedjék el az anyag saját természetét. Az asztalosmesterség múltját kutatva, különböző korok történeti stílusait feltárva készítik a szakkör tagjai a történelmi korokat megjelenítő székeket. Együttes munka eredményeként születtek azok, a többnyire állatfigurákat megjelenítő játszóeszközök, melyek modern lakónegyedeinkben természetes egyszerűségükkel és praktikusságukkal hatnak (Nagy Imre, Nagy Sándor és Galánffy András Népi Iparművészek munkái). A hasznosság és a szépség harmonikus összhangja van jelen azokon a kisebb, konkrét funkciót betöltő használati tárgyakon melyek egyrészét teljesen díszítetlenül — esetleg a fa, csont és szaru kombinációjában — hagynak (fűszertartók, evőeszközök stb.), másrészük pásztorművészetünk archaikus díszítőmotívumait hagyományozzák tovább. A szarumegmunkálás remekbeszabott darabjai születtek meg pl. dr. Latinért Keresztély és Lovass Ervin (Népi Iparművész) kezenyomán, munkáikon az enyhén bekarcolt, ősi, geometrikus minták az archaikus ivópoharak és a modern fűszertartók díszeként egyaránt megjelennek. A fazekas és bőrös szakkörök működtetésére több-kevesebb sikerrel történtek kezdeményezések. A gyermek: és felnőtt csoportokban, 10—15 fővel dolgozó debreceni fazekas szakkör a nagymúltú, debreceni fazekasság hagyományait tervezi feldolgozni (Bagosi Sándor fazekas vezetésével), míg a nádudvari gyermekszakkör (Iff. Fazekas Lajos a Népművészet Mestere vezetésével) a történeti és a fekete kerámiák készítésével ismerkedik. A bőrös szakkör tagjai Szegi Márta (Népi Iparművész) hozzáértő, szakmai irányításával a megye gazdag sallangfonataiból, pásztorhagyományaiból meríthetnek. Az amatőr szakköri tevékenység Hajdú-Bihar megyében többnyire jó úton halad. Szakköreinknek sikerült bekapcsolódni a kézműves mozgalom országos vérkeringésébe. Népi hagyományaink fenntartásához és továbbörökítéséhez hozzásegítő munkáik jó példák arra, hogy az ipari termelés által sorozatban készített darabokat az emberek ma is kiegészíthetik 506