A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban
fajszám 1——— I——— I——— I——— i——— I——— |—- — г BV RBV LT IT KV ПАТЕ NE BK T VSZ biotópo)Jelmagyarázat: |— -egész év — téli időszak fészkelő időszak 4. ábra. A fajszám alakulása biotóponként (fészkelő, téli időszakban és egész évben) A debreceni madárállomány jellemzése biotóponként 1. Belváros: A város legforgalmasabb, legzajosabb gyér növényzetű területén csekély a fajszám (1. táblázat). Csak olyan fajok találnak megélhetési lehetőséget, melyek mint totális urbanisták messzemenően alkalmazkodtak az ember által kialakított körülményekhez. A balkáni gerle, házi és mezei veréb eudominánsan adja a madárállomány magját, ezt csak kiegészíti a nem jelentős számú elvadult házi galamb. A fekete rigó néhány évvel ezelőtt jelent meg, mint költőfaj a belvárosban, főként a belső udvarok környékén. A nyári időszakban jelentős a molnárfecske állománya (Centrum Áruház, Batthyány utcai házak, Csapó utcai „dollárház erkélyei"). Ugyancsak épületeken fészkel néhány pár házi rozsdafarkú is. Külön is ki kell emelnünk a csókát, mely az 1960-as évek óta a belvárosba tömörült és azóta évről évre azonos helyeken költ. Az 1980-as évek elején több sarlósfecske is rendszeressé vált a területen, várható, hogy ez a faj itt is költeni fog. Az őszi—téli—tavaszi időszakban a kóborló és télire érkező fajok közül a széncinege, kékcinege, vetési varjú, fenyőrigó, csonttollú állománya jelentős az állandó fajok társaságában. Néha egy-egy vadászó karvaly is berepül a belvárosba. A belváros madárállománya nagy állandóságot mutat, a téli és nyári közös fajok hasonlóság indexe 86,48%, a legmagasabb egész Debrecenben. 2. Óváros: Fajokban szegény, egysíkú madárfauna jellemzi a területet. A dúsabb növényzet némi változást idéz elő a madárösszetételben, de itt is dominánsak a belvárosi tömegfajok a csóka kivételével. A mindössze 8 fészkelő faj közül kiemelésre érdemes a füsti fecske, a gyümölcsfák odvaiban fészkelő széncinege, s az itt már fészkelőnek számító tengelic. Az őszi—téli időszakban már megjelenik a nagy tarkaharkály, sőt a kis tarkaharkály is. Ebben az időszakban téli vendégként a fenyőrigó és szőlőrigó, csonttollú is jellegzetes, áttelelőként a vörösbegy is. Az összfajszámhoz viszonyítva a téli, mind a nyári időszakban nagyfokú az azonosság, a közös fajok alapján azonban csak részleges (1. táblázat), amely a költő és áttelelő fajok eltéréséből adódik. 3. Lakótelepek: Mint belső területi biotopkomplex a gyakori fészkelő fajokat tekintve 38
