A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Bényei Miklós: A múzeumi gondolat a reformkori országgyűléseken

kolerajárvány miatt csak 1832. nov. 10-én írták alá az előzetes adásvételi szerződést, amelynek véglegesítése az országgyűlésre várt. József nádor úgy vélte, hogy a kötelezvényben ígért összeg kifizetésére kölcsönt kellene felvenni, amelynek kamatait a múzeum évi jövedelme fedezné, sőt még a hitelből is törleszthetnének valamit.

88 A diétán mindkét tábla vita nélkül jóváhagyta a nádor eljárását, a vételár előteremtésére azonban más, sokkal kedvezőbb megoldás született: a követutasítások értelmében a szükséges pénzt — a duplikátumok árával együtt összesen 125 000 pft-ot — országos, kötelező ajánlással (subsidiummal) adták össze; ezt az 1836: 37. te. 3. §-ában törvénybe is iktatták.

89 Jankovich Miklós gyűjteményének megvásárlása jelentős sikernek minősült a Nemzeti Múzeum fejlődése szempontjából. Hatalmas mennyiségű anyaggal gazdagodott az intézmény: mintegy 62 000 könyv, 6—8000 kézirat, 2500—3000 fa- és rézmetszet, 7000 érem, 1266 ötvöstárgy és 174 fegyver került a tulajdonába.

90 Megduplázódott az állomány, sőt némelyik részleg — különösen a régi és ritka kéziratok tára — még ennél is nagyobb mértékben nőtt. A tartalmi értéket tovább fokozta, hogy rengeteg hungaricum volt a megvásárolt dokumentumok között. Alighanem igaza lehet a múzeumi könyvtár történetírójának, Berlász Jenőnek, amikor azt állítja, hogy a Nemzeti Múzeum a Jankovich-gyűjtemény megszerzésével vált „nemzetközi viszonylatban is tekintélyes intézménnyé."

91 Bár ekkortájt nemigen méltányolták, az utókor nagyra tartja Jankovich Miklósnak azt a gesztusát, hogy az egyébként is alábecsült vételár egyharmadáról lemondott. Az 50 000 pft igen nagy summa volt; nagyobb, mint amennyit korszakunkban bárki egy összegben művelődési célra felajánlott. Ám a Nemzeti Múzeum pénztára ezt közvetlenül nem érezte meg, s a közvélemény egy része sem tekintette adománynak. A múzeumi eszme meggyökerezését jelzi, hogy 1829-ben a Ráday család is eladásra kínálta fel könyvtárát. Ezt Ráday Pál gróf alapította a XVIII. század elején és fia, Gedeon fejlesztette jelentős gyűjteménnyé. Az utóbbi halála (1792) után többször is gondoltak az értékesítésére.

92 József nádor 1830-ban tájékoztatta az országgyűlést az ajánlatról, ekkor azonban nem tárgyaltak róla.

93 A következő három diétán a reformellenzék hevesen szorgalmazta a kb. 10 000 kötetből álló és számos magyar könyvet, kéziratot tartalmazó könyvtár megvásárlását, attól tartva, hogy külföldre viszik. A vételárra országos, kötelező ajánlást akartak megszavaztatni, ez azonban a konzervatív főrendek ellenállása, majd az országos közpénztár kudarca miatt elmaradt.

94 Utoljára Pest megye 1847-es követutasítása — és ennek mintájára számos törvényhatóság instrukciója — sürgette, hogy a péceli Ráday-könyvtárt szerezzék meg a Nemzeti Múzeum számára.

95 Az 1847—48-as országgyűlés napirendjén már nem szerepelt ez a kérdés. Közel másfél évtized múlva aztán mégis közgyűjteménybe 88 Hivatalos Tudósítás a' Magyar Nemzeti Museum állapotjáról és pénztáráról. = Ogy írásai 1832— 36. 5. köt. 29—32.; a szerződés latin szövege: 36—40. — A szerződéskötés előzményeiről és lebonyolításáról 1. Berlász, 1973. 148—149.; a szerződés kilenc pontját kivonatosan közli, illetve részletesen ismerteti: uo. 148—149., Berlász J. i. m. 214. 89 Ogy írásai 1832—36. 7/2. köt. Mell.: 156.; Magyar törvénytár. 1836—1868. évi törvénycikkek (Bp., 1896) 71. — Az előzmények: Ogy írásai 1832—36. 2. köt. 243., 4. köt. 426., 6. köt. 234— 235., 7/1. köt. 96., 7/2. köt. 728.; Kossuth L. i. m. 5. köt. 441., 446., 539.; Ogy Jkv. 1832—36. 13. köt. 424. — A gyűjtemény átvételéről, elszállításáról, összeírásáról 1. Berlász, 1973. 150—154.; Berlász J. i. m. 217—219.; Ogy írásai 1839—40. 2. köt. 408. 90 Az adatok: Korek József: A Magyar Nemzeti Múzeum története. = A Magyar Nemzeti Múzeum (Bp., 1977) 10.; Berlász, 1973. 143. 91 Berlász J. i. m. 254.; a gyűjtemények összetételéről: uo. 247—252. 92 Pruzsinszky Pál: A Ráday-könyvtár története. = A budapesti Theologiai Akadémia Rádaykönyvtárának múltja és jelene. (Bp., 1913) 5—37. 93 Ogy írásai, 1830. 268. Említi: Berlász J. i. m. 212., 316. 94 Ogy írásai, 1832—36. 6. köt. 235—236. 7/1. köt. 97., 105., 346., 559., 7/2. köt. 582., 611.; Kossuth L. i. m. 5. köt. 447., 540—541., 595., 643.; Ogy Jkv. 1832—36. 13. köt. 426—428., 14. köt. 279. — Ogy írásai 1839—40. 2. köt. 294—295., 408—409., 3. köt. 92., 4. köt. 98., 145—146. — Ogy írásai, 1843—44. 2. köt. 336., 517., 562., 3. köt. 15., 4. köt. 184., 249.; Kovács F. i. m. 4. köt. 623., 6. köt. 229—230.; Ogy Jkv. 1843—44. 4. köt. 266.; Főrendi Napló, 1843—44. 5. köt. 204., 7. köt. 203., 222. 95 Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen (Bp., 1951) 193—194. Vö. Berlász J. i. m. 293. 381