A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

volt, amikor 2—300-as csapatokban szálltak meg egy-egy ostorfát. Az áttelelő madarak februárban vonulnak el. 60. Szőlőrigó (Turdus iliacus). Téli vendég. Néha már X. hóban megjelennek az első kisebb csapatok, s általában III. hóban vonulnak el. Megjelenése rendszertelen: hideg teleken mutatkozik (pl.: 1981—82), enyhe teleken (pl.: 1982—83) egy példányt sem figyeltünk meg. Itt-tartózkodáskor igazi parki madár, a város belső helyzetű kisebb parkjaiban, néha még a lakótelepeken is megjelenik. 61. Énekes rigó (Turdus phi lomé los J. Szórványos fészkelő. Egyre csökkenő számban jelenik meg az öreg parkok zónájában. Néhány pár fészkel a Botanikus Kertben, Köztemetőben. Esetenként áttelelő példányokat is megfigyeltünk (pl.: 1982. XII. 17. Nagyerdő 2 pld.). 62. Fekete rigó (Turdus merula). Gyakori fészkelő. A város egész területén előfordul, s csaknem minden biotóp fészkelő faja is. Egyedszáma az utóbbi években növekedést mutat. A centrumban kb. 1979-ben jelent meg, s száma ezen a területen is nő. Legtöbb madár a nagy parkokban és városi zöldterületeken tartózkodik, legkevésbé az ipari övezetben és lakótelepeken figyelhető meg. A fekete rigók jellegzetes évszakos mozgást mutatnak a városon belül, nyáron főleg a jelentős növényzetű biotópokat népesítik be, télen — különösen hideg, havas időben — az állomány nagy része a város belső helyzetű parkjaiban, az alacsony belvárosi övezetben és részben a kertvárosban tömörül. Ekkor az öreg parkokban (Nagyerdő, Köztemető) szinte egyetlen példányt sem lehet találni. 63. Örvös rigó (Turdus torquatus). Alkalmi faj. Csak 1983. III. 3—5. között figyeltünk meg egy párat az Agrártudományi Egyetem díszparkjában, fekete rigók társaságában. 64. Hantmadár (Oenanthe oenanthe). Ritka fészkelő. A város területén egy költő párt ismerünk, az Igló utca építési területén fészkelt 1982 májusában. Mivel Debrecen környékén az üdülőövezetben a víkendházak tetőszerkezetében, falrepedésekben rendszeresen költ, várható, hogy rövidesen, mint fészkelő, a város határain belül is megjelenik nagyobb számban. 65. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus). Szórványos fészkelő. Kis számban a kertváros öreg gyümölcsfákkal benőtt részén és jól tagolt nagy parkokban jellemző (pl.: Klinikák). 1980 óta száma növekszik. 66. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Gyakori fészkelő. Emberi létesítményekhez kötött, így a belvárostól kezdve a beépített területen mindenütt megfigyelhető. Legnagyobb számban a kertvárosban költ, a házak tetőszerkezetében. Fészkel a lakótelepek és belváros, ipartelepek magas építményein is. A nagyobb zöldterületeken, fészkelőhely hiányában nem mutatkozik. 67. Fülemüle (Luscinia megarchynchos). Rendszeresen fészkel. Mint feltételes urbanista faj a kis területű városi parkokon keresztül a város belső területeire is behatol. Ahol sűrű cserjeszintet talál, ott a forgalom sem zavarja (pl.: Agráregyetem Akadémia utca felé néző parkja, Űrhajós tér környéke). A többség azonban a Nagyerdő Kossuth Egyetem és Klinikák felőli részén, a Köztemetőben és a Botanikus Kertben fészkel. Fészkelő állománya az utóbbi időszakban lassan csökken, vonuláskor gyakoribb. 68. Vörösbegy (Erithacus rubecula). Gyakori fészkelő. Ahol a város területén kisebb fák és bokrok találhatók — különösen téli időszakban — már megjelenik. Fészkelőként gyakori az öreg parkokban, rendszeres a kertvárosban, belső városi parkokban is. Városi állományának nagy része áttelel, kiegészülve az északról érkezett példányokkal. Az utóbbi években állománya nő. 69. Barátposzáta (Sylvia atricapilla). Rendszeres fészkelő. A leggyakoribb poszátafaj, mely a lakótelepek és ipari övezet kivételével mindenütt megjelenik. 1983-ban a belvároshoz tartozó Dimitrov utcán is fészkelési kísérletet tett. 70. Karvalyposzáta (Sylvia nisoria). Ritka fészkelő. Évente csak néhány párt regisztráltunk a város területén, főképpen átvonuló példányokat (pl. 1982. V. 15. Agráregyetem parkja: 2 pld.). 1980ban 2 pár költött a Botanikus Kertben, 1982-ben 1 fészkelő párt ismertünk a kertvárosi biotópban. 71. Kerti poszáta (Sylvia borin). Ritka átvonuló. Egyetlen megfigyelésünk van: 1979. IV. 15-én 1 pld., amely egresbokrokon táplálkozott a Létai u. elején egy zártkertben. Előbb csak 1969 nyarán figyeltük meg, a Dóczy utcában. 72. Kis poszáta (Sylvia curruca). Gyakori fészkelő. A kertségek és bokrosok jellegzetes domináns poszátafaja. Gyakran fészkel a sűrű egresbokrok ágai között (8. kép). A város belső zónáiban is megjelenik (pl. Hatvan u., Déri tér környéke). 73. Kerti géze (Hippolais icterina). Ritka tavaszi átvonuló. A Botanikus Kert és a Nagyerdő területén figyeltük meg néhány alkalommal 1979—80-ban. Debrecentől néhány km-re már bizonyítottuk a fészkelését (Halápi erdő). Várható, hogy a jövőben a város határain belül is fészkelőként fog megjelenni, az északi övezet nagy parkterületein. 74. Fitiszfüzike (Phylloscopos trochilis). Rendszeres átvonuló. Tavaszi időszakban nagy tömegben jelenik meg a város parkjaiban, előnyben részesítve azt, ahol nyírfák (Betula pendula) is találhatók. 1982. április 19-én több elpusztult példányt is találtunk az Agráregyetem üvegfolyosója mellett. 75. Csilpcsalpfüzike (Phylloscopos collybita). Gyakori fészkelő és átvonuló. Vonulásuk közben az egész várost érintik. Fészkelőként a kis városi parkok (pl.: Komáromi Csipkés György tér) zónájától kezdve minden jelentős zöldövezeti zónában jellemző. 34