A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

december 14-én keltezett levelében újból megpendíti ezt a gondolatot.

16 Olga nyilvánvaló, hogy csak az első levelet kapta még meg, amikor december 14-én válaszol pesti író barátjának, arra kéri őt, hogy egyelőre ne jöjjenek hozzá családostul. Ő még nem döntött, de az időpont sem alkalmas, mert a karácsony és újév közötti napokban a Magoss-család nagyon sok tagja lesz Debrecenben, s ez az idő nem felel meg egy egyébként is bizonytalan jövőjű döntés kierőszakolására vagy arra, hogy a három Móricz-leány és Olga kölcsönösen megkedveljék egymást. Móricz ezt a levelet valószínűleg nem kaphatta meg, mert ő Bécsből hazaérkezve az ünnepeket sógoráéknál, Miskolcon töltötte, s onnan jött december 29-én leányaival Debrecenbe. S meg is jelent Olgáéknál. S erről a balul sikerült háztűznézőről Olga is, Móricz Zsigmond is, s leánya, Virág is megemlékezik egy Magoss Olgától jött levél üres hátoldalán. „A Bikában szálltunk meg — írja Móricz Virág — Az egyik lakásban, jól tudtuk, háztűznézőben vagyunk. Ült a fotelben egy merev, leereszkedő, ideges asszony. Az első pillanatban már tekintélyt akart tartani. Nagyon sokan voltak vendégek, öregek, apám kortársai és fiatalok is... Apám szorgalmasan üldögélt a feketeruhás hölgy mellett, biztatott bennünket a barátkozásra. Hiába. Éjszaka együtt mentünk az utcán a szállodáig, nekik tovább kellett menni. Az eső cseperegni kezdett és én egészen naivul odaadtam neki sálamat. 6 elvitte és karján vitte, nem akart visszautasítani, de nem is terítette magára... "

17 Érdekes ez a mozzanat. Magoss Olga, aki férje halála óta testvére, Margit családjában a második anya szerepét töltötte be, a még nem egészen elfogadott férfi gyermeklányaihoz nem tud kedves lenni. Móricz valamivel jobban, az esemény után néhány hónappal, valószínűleg akkor, amikor Olga leveleit visszaküldi, tehát 1926 júniusában, örökíti meg ezt a végzetes, sorsfordító háztűznézést. Ha ugyanis ekkor Magoss Olga és a gyanakvó, apjuk új asszonya anyai erényeiben kételkedő, inkább a mostohától félő, kételyeiben vergődő Móriczleányok kölcsönösen el tudják egymást fogadni, akkor aligha kétséges, hogy a szerelemből házasság lett volna. Móricz leveleiben, azokban, amelyeket 1926-ban küldött Debrecenbe, minduntalan előkerülnek a gyermekek Olgáról alkotott természetesen csak pozitív kijelentései, így akarta a vonakodó asszonyt Móricz gyermekei irányában is megpuhítani. Ez a találkozás azonban nem sikerült. Olgának az 1925. december 24-én kelt leveléhez, a másolat hátlapjára az alábbiakat írta Móricz: „.. .És ezután a levél után ... jött egy félelmetes találkozás. Szegény Olga olyan merev, ijedt, s ellenséges volt, hogy azt mondta Gyöngyi: Éppen olyan, mint gondoltam, mikor bejött, tudtam, hogy ő az, nem lehetett más csak ez... a drága kicsi még a Hotel előtt is, hogy az eső csepergett oly szívesen ajánlotta fel Olgának a sálját, mint egy hozzátartozónak... Olga nem vette fel a sált a vállára, nem utasította vissza, de karján vitte... ebéden voltunk náluk harmincad magunkkal s oly félretoltak valahogy, hogy minden szóban éreztem, hogy nem vagyunk helyünkön. Ez a kemény, anyagias, zsíros debreceni világ ellenségesen vett körül: mi keresni valóm van itt, mondtam magamra ébredve, senki nem tudja, ki vagyok, mint író, senki nem olvasott tőlem semmit. Minden véleményük más, mint az enyém..." S a kapcsolat így egyelőre megszakadt. 1926. január 6-án, Olga születésnapján Móricz egy fehér azáleát küldött vörös Zsolnay-vázában Debrecenbe egy levél és a karácsonyi ajándékba kapott könyvjelző kíséretében. Most akarta először megszakítani kapcsolatát a bizonytalankodó asszonnyal.

18 A feketeruhás nő, „démonian szép" arcával, varázsos erejével azonban nem tudott nem hatni az egészséges ösztönű, gyermekeinek anyát, magának értő feleséget kereső férfira. Ezért hamarosan, még három hét sem veit el, újra tollat fogott. Nem akarta elhinni, hogy Olga véglegesen nemet mondott, s január 26-án újabb levelet írt neki. Ez azonban még nem látott napvilágot. E szakítás utáni legkorábbi levél 1926. február 6-áról való. Móricz tehát továbbra is írta hosszú, érzelmes, munkájáról, titkairól, családjáról árulkodó leveleit, s szorgalmasan olvasta a hozzá küldött még érzelmesebb, a puritán, kálvinista szemléletű válaszokat. S most már mindinkább látszik, hogy bár Móricz még nem számolt le véglegesen házassági tervével, Olgával egyre inkább mint megértő baráttal, műveinek kritikusával s bizonyos tekintetben írói nyersanyagforrással váltott levelet. így lett a valós szerelemből, amelynek az érzelmi megnyilvánulásokon túl természetesen voltak érzéki pillanatai is, valamiféle a 16 MZSL I. 187. 17 Móricz Virág: Apám regénye (Budapest, 1953), 274. 18 Ez a január 6-án írt levél elveszett. 348